Előszó a Hanglemezfigyelő sorozathoz

 

A Hanglemezfigyelő menüpont alatt olvasható írások elé magyarázat kívánkozik. 1977. novemberében levél érkezett nevemre a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségébe. Feladója dr. Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sajtófőnöke volt, aki az alábbiakat írta (betűhűen közlöm):

 

HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ                                                                                                               Budapest, 1977.nov.28.

Turi Gábor Szerkesztő elvtársnak.

Debrecen

 

Kedves Barátunk!

Örömmel olvastuk 1977. november 5-én megjelent poplemez kritikáját.

Mi ugyan lágyabb hangszerelésben, de lényegében ugyanazt gondoljuk a szóbanforgó le­mezekről, mint Ön. A lágyabb hangszerelést két körülmény indokolná: egyrészt saját gyer­me­keinkről van szó, tehát némileg elfogultak vagyunk, / ez azonban önre nem lehet kötelező/, másrészt…

Ez a másrészt kissé bonyolultabb. Mi nehezen tudunk megszabadulni néhány viszonyi­tástól. Elsősorban attól, hogy a szóbanforgó együttesek és pop-énekesek mennyivel többet pro­dukálnak, mint amennyit munkakörülményeik és az őket körülvevő szervezetek ismeretében várni lehetne tőlük. A másik viszonyitás, amit mi sokat emlegetünk, kb. igy hangzik: az LGT még mindig közelebb van színvonalban valamelyik világsikerü listavezető, mondjuk angol nagylemezhez, mint mi mondjuk az EMI-hez. / A munka szinvonalára gondolok/.

Ez a viszonyitás-játék azonban mitsem változtat, hogy az Ön elemzése hozzáértő, szinvo­nalas és kifejezi azokat az elvi szempontokat, amelyekkel mi előmozdítani kivánjuk a müfaj fejlődését. Ezért őszintén örültünk a cikknek, és köszönjük.

Nagyon szivesen felvennénk Önnel a személyes kapcsolatot, nagyon szivesen biztosítjuk az Ön számára, még megjelenés előtt, poplemezeinket, és hasznositanánk véleményét, azt is és akkor is, amikor helyhiány,vagy más okból az nem kerül nyilvánosságra. A műfaj fejlődésének éppen egyik legfontosabb feltétele, hogy ilyen irásokkal reagáljon a sajtó a popzene müvé­szeinek tevékenységére.

                                                                                                                           Szivélyes üdvözlettel

                                                                                                                           dr.Erdős Péter

                                                                                                                           Sajtóoszt. vez.

 

 

A hivatkozott írásban Valami van, de... címmel az LGT, a Generál együttes, a Neoton Família és Demjén Ferenc nagylemezeit értékeltem. Figyelmem akkoriban már erősen a jazz felé fordult, de időnként még a popzenéről is publikáltam. Mondanom sem kell, meglepett az egyetlen - állami - hanglemezgyár nagyhatalmú munkatársának levele, de éltem a felajánlott lehetőséggel. Olyannyira, hogy Hanglemezfigyelő felcímmel indított, több mint tíz éven át futó sorozatomat - a magyar sajtóban valószínűleg egyedülálló módon - más műfajokra is kiterjesztettem, és az MHV teljes kínálatából szemezgettem. Természetesen nincs arról szó, hogy mindenhez értettem volna, írásaim inkább - kritikai elemeket sem nélkülöző - közvetítő szerepet töltöttek be, mégis örömmel vállaltam a kihívást. A kiadványok megismerése, ismertetése, értékelése komoly erőpróba elé állított, de szellemi gyarapodással is járt. Ha jól számolom, 46 írás jelent meg a rovatban legalább 200 lemezről. A sorozatnak a magyarországi átalakulás vetett véget 1990-ben, amely a magyar hanglemezkiadást is új pályára állította.