Mit ér a jazz, ha magyar…? (Jazz showcase)

Fiatal tehetségek és nagy öregek egyaránt szerepeltek a jazz showcase elnevezésű, hét éve indult rendezvényen, amely az improvizatív zenét állította a fővárosi intézmény kínálatának középpontjába.

Frederik Köster

A kezdeményezést nemes szándék hívta életre: ígéretes tehetségű magyar muzsikusokra felhívni külföldi kritikusok, fesztivál- és koncertszervezők figyelmét – akik azonban a vártnál mérsékeltebb érdeklődést mutattak a Lajtán inneni helyzet iránt. A MŰPA szerencsére kitartott elképzelése mellett, a seregszemlét néhány éve nemzetközivé bővítették, és a szom­szédos országok bemutatása után idén török és német muzsikusok meghívásával tágabbra vonták az érintettek körét.

Networking. Divatos angol szó, csak nehogy meghonosodjon nyelvünkben. Van magyar megfelelője, a kapcsolatépítés. Ezzel fogalmazható meg a találkozó mottója: fiatal zenészek bemutatása egymásnak, a hazai közönségnek és külföldi szakmabelieknek. A szereplőkkel és a közönséggel ezúttal sem volt hiba, a délutáni „ifjúsági” és az esti „felnőtt” koncertek telt házak előtt zajlottak. A közvetítőknek elsősorban a szombati délelőtti, angol nyelvű fórumon volt szerepük, ahol a nemzetközi jazznap (április 30.) szerepéről, a 21. század várható tendenciáiról, a nemzeti keretek és az önálló törekvések viszonyáról cseréltek eszmét magyar, török, olasz szakemberek és hazai érdeklődők.

Ma már nyilvánvaló, hogy a száz éve született, azóta világszerte elterjedt, megannyi dia­lektusban megszólaló zenére csak korlátozottan érvényes „jazz” szó eredeti jelentéstartalma. Az elnevezés jegyében más zene szól a népi és vallási hagyományait kitartóan őrző Török­országban, mint az amerikai mintáktól szabadulni kívánó, egyéni útkeresésekkel jellemezhető Németországban. Magyarország e tekintetben (is) valahol a két pólus között helyezkedik el: a magyar jazz erőteljes vonulata gyökerezik a népzenében, miközben jelen vannak ettől füg­getlen individuális alkotói törekvések is. Az utóbbi évek örömteli fejleménye, hogy a bővülő oktatási rendszernek köszönhetően megnőtt a jól képzett muzsikusok száma, akik közül töb­ben külföldön folytatják tanulmányaikat.

A képzettség persze csak belépő a jazz világába. A rögtönzésnek kitüntetett szerepet jut­tató, ennek következtében folytonosan változó zenében fontosabb a kreativitás, az eredetiség, az egyéni hang kialakítása. Ez aligha várható el a nyelvezettel ismerkedő fiataloktól. Kevés a jele annak, hogy külföldön a mégoly kiváló képességű magyar tizenévesek iránt mutatkozna elemi érdeklődés. Különösen, ha azok a klasszikus jazzidiómához igazodó produkciókkal, és nem új idők új dalaival akarnak kitörni a Kárpát-medencéből. Érdemesebb volna a korhatárt megemelni, és rendszeresen működő, kellő színpadi gyakorlatot szerzett együtteseknek adni lehetőséget a bemutatkozásra. Mert nyújthat bármennyire kiemelkedő teljesítményt Tálas Áron (billentyűs hangszerek) vagy Oláh Krisztián (zongora) triója, bizonyos érettség, szakmai tekintély nélkül kevés az esélyük arra, hogy a tehetségkutatókon kívül más külföldi szerep­lések útja is megnyíljon előttük. (Akad persze ellenpélda is: Frederik Köster német trombitás új hangokat megütő, fúziós együttesének már inkább az esti koncerteken volna helye.)

Hat magyar, két török és két német együttes vehette birtokba az előtéri pódiumokat délu­tánonként, amit este a nagyobb termekben neves művészek fellépése követett. Törökországot a nemzetközi hírű, veterán Okay Temiz dobos Oriental Wind nevű együttese képviselte nagy sikerrel, Németországból Florian Weber zongorista triója és a Kölnben élő, 86 éves, legendás amerikai szaxofonos, Lee Konitz adott esendőségében is megindító koncertet, míg magyar részről Binder Károly, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének vezetője és két tanítványa, Balogh Tamás és Káel Norbert mutatta meg kivételes zongoratudását. Ezt az estét a jazztanszék jelenlegi és már végzett növendékeiből alakult, nagyszerűen helytálló Se­nior Big Band zárta Patti Austin színes bőrű vendégszólistával, aki tág terjedelmű hangjával, magával ragadó színpadi jelenlétével és szellemes összekötőszövegeivel a populáris amerikai dalkincs szvinges alapú előadásmódjának iskolapéldáját mutatta be.

(Jazz Showcase 2014. Művészetek Palotája, január 10-12.)

(Magyar Nemzet, 2014)