Dudás Lajos a múzeumban

 

Rendszeresen visszajáró vendég Magyarországon az évtizedek óta Németországban élő Dudás Lajos klarinétművész, aki kisebb Közép-Európai turné keretében május 23-án Budapesten, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színháztermében lépett újra a közönség elé.

Legutóbb, két éve a Háló Jazzklubba hallhattuk őt állandó muzsikustársával, Philipp van Endert gitárossal. A mostani alkalom abban is hasonlított az előzőhöz, hogy ehhez is pódiumbeszélgetés kapcsolódott. Mi több, az este egyfajta életút-összegzéssé kerekedett, az utóbbi időben készült német portréfilm vetítésével indult. Ezt követte Deseő Csaba hegedűművész és Máté J. György jazzkritikus közreműködésével az oldott hangulatú, humorral fűszerezett eszmecsere, amely alkalmat adott a kitűnő klarinétos indulásának, első budapesti zenei élményeinek felidézésére, a pálya fontosabb állomásainak és eredményeinek felelevenítésére. (Erről sok információ olvasható a világhálón.)

Az 1970-es évek elején bolgár feleségével a németországi Neuss városban letelepedett Dudás sorsdöntő elhatározása volt, hogy nem a jazz kitaposott útját kívánja járni, és nem az állandó koncertezéssel és jelenléttel járó életformát választja. Egy rövid, szabadúszóként töltött, nehézségekkel teli időszak után tanári állást vállalt a Düsseldorf melletti kisváros zeneiskolájában. Sokirányú tevékenysége ezen a biztos egzisztenciát nyújtó bázison bontakozott ki. Hamarosan bekapcsolódott a nemzetközi jazzéletbe, fellépései, hanglemezei révén Európa legkitűnőbb klarinétosai közé emelkedett. Nemcsak előadóként, hanem különböző zenei műfajokban alkotó zeneszerzőként is jelentős eredményeket ért el, amit díjak, előkelő listás helyezések, meghívások, megbízások és kedvező kritikák kísértek.

Mivel Dudás a jazzt művészi igényű megnyilatkozásnak tekinti, amelynek ismérve a folytonos kísérletezés és megújulás – egyes korszakaiban az avantgárdhoz és a kortárs zenéhez állt közel –, szakmai rangja és tekintélye jóval meghaladja a közönség szélesebb köreiben szerzett ismertségét és népszerűségét. Alighanem ezzel magyarázható, hogy miközben az európai jazz-színtéren számon tartják és nagyra becsülik munkásságát, nevét itthon is kevesen ismerik; holott más, ugyancsak külföldön élő magyar művészek díjakban és publicitásban kifejezésre jutó elismerésben részesülnek. Helyzete e tekintetben az Amerikában letelepedett, elsősorban szakmai körökben méltányolt Zoller Attila gitároséhoz hasonlítható.

Hogy e méltatlan állapot okai legkevésbé Dudás muzsikusi kvalitásaiban keresendők, arról a koncert közönsége ismét meggyőződhetett. Az est második részében a szokatlan összetételű duó előadásában öt-hat saját szerzeménye és két ráadás hangzott el. A két muzsikus összhangja a témák felvezetését követő szabad rögtönzésekben, magas hőfokú játékban öltött testet. Dudás energikus, minden regiszterben tiszta és virtuóz klarinétozásához az apró rezdüléseket is érzékenyen követő, a gitár megannyi technikai és hangzási lehetőségét kiaknázó játékkal kapcsolódott Philipp van Endert. Közös zenei gondolkodásuk jellemző példája a magyar népzenei hatásokat mutató, pentaton dallamú kompozíció, amelyet a gitár további, disszonáns hangokkal egészített ki; ez tette korszerűvé és izgalmassá a produkciót. Az estet az All of Me című jazz-örökzöld eredeti, a témát a harmóniamenetbe rejtő interpretációja és – a termet megtöltő hatvan fős közönség kívánságára – Lehár Ferenc világszerte ismert, Vágyom egy nő után című szerzeményének követhető dallamvezetésű, mégis sajátosan dudási értelmezése zárta. Nem véletlen, hogy utóbbi talált a leglelkesebb fogadtatásra.

(magyarjazz.hu, 2019)

https://magyarjazz.hu/koncertbeszamolok/135-dudas-lajos-a-muzeumban