Amerikai jazznapló

 

 

Egy könyv a jazzről és az országról, amely megszülte azt. Szer­zője változatos életpályát futott be: volt újságíró, diplomata, politikus – mindemellett a jazz avatott ismerője. 1991 és 2013 között összesen csaknem öt évet töltött az Ame­rikai Egyesült Álla­mok­ban. Feltérképezte az országot, Washingtontól Den­ver­ig, Miami­tól Los Angelesig, Chicagótól New Orleansig  sokfelé járt, gyak­ran megfordult New Yorkban, és amikor csak tehette, kereste a kapcsolatot a jazz-ze­nével. 2013-ban Fulbright-ösztön­díjjal há­rom hónapot a Rutgers egyetemen, a leg­na­gyobb ameri­kai jazz­archí­vumban töltött, ahol a kortárs ameri­kai jazzt a kelet­kezés (muzsi­kusok, stílusok, irányzatok), a közvetítés (klubok, fesz­ti­válok, le­mezkiadók, média, oktatás) és a befoga­dás (a zene he­lye, szerepe, megíté­lése) szemszögéből tanulmányozta.

Ez a könyv az amerikai jazzel negyedszázad alatt különböző helyeken és módokon történt talál­kozásainak foglalata. Úttörő zenei kalauz, amelyben a naplószerű feljegyzéseken, interjúkon, elemzéseken kívül helyet kaptak amerikai előadók koncertjekről és lemezeiről írt beszámolók, kritikák is. A szerző fotóival gazdagon illusztrált kötet nemcsak a jazz kedvelőihez, ha­nem az Amerika iránt érdeklődő közönséghez is szólni kíván. Az élményszerű be­számolók révén az olvasó eljuthat jazz kia­lakulásában fontos szerepet játszó városokba, New Yorkba, Chicagóba, Wa­shing­tonba, Kansas Citybe, St. Louisba, New Orleansba, és a jazztörténet olyan kiemel­kedő mu­zsikusairól találhat rendhagyó portrékat, mint Louis Arm­strong, Oscar Peterson, Billy Taylor, Sonny Rollins, Wayne Shorter, Keith Jarrett, Chick Corea, Bobby McFerrin, Pat Metheny, Diana Krall, Brad Mehldau, Vijay Iyer.

„A jazz Észak-Amerika legeredetibb kulturális megnyilvánulásai közé tartozik, története egybe­forrott az Egyesült Államok utóbbi száz évével. Hallgatása elősegítheti az ország megismerését, és viszont: az amerikai élet tanulmányozása kulcsot adhat a jazz megértéséhez, befogadásához” – fogalmaz az előszóban Turi Gábor.

A könyv a Gramofon Könyvek sorozatban jelent meg 388 oldal terjedelemben, 140 fekete-fehér fotóval.

Ajánlások:

„Turi Gábor az egyik legrangosabb, nemzetközi hírnévnek örvendő magyar jazztörténész. Számtalan publikációja jelent meg a jazzről, sokan szinte élő lexikonnak tekintik, nagy megbecsüléssel és tisztelettel szólnak róla. Könyvében a jazz utóbbi évtizedeiből mutat be zenészeket és együtteseket. A tényeket, életrajzi adatokat kis történetekkel, anekdotákkal és a muzsikusok önvallomásaival teszi színessé. Ezáltal valóban érdekes, sőt izgalmas olvasmányt nyújt nemcsak a kevésbé járatos érdeklődőknek, hanem a szakembereknek, azaz a zenészeknek is. Akik gyakran meg vannak győződve arról, hogy mindent tudnak, ismernek, és egyébként is, már hallottak róla...”

Dudás Lajos

klarinétművész, zeneszerző, pedagógus (Überlingen, Németország)

„Turi Gábor legújabb könyve olyan, mint egy jó jazzszóló: izgalmas és lendületes, gördülékeny és kellően intenzív. Visszafogottan szubjektív, de a terjedelmes interjúkból és a személyes élményekbe beágyazva fel-fel sejlik az a társadalom, amelyben a jazz született, és mai napig él. Példaként egy mondat: "... a blues és a jazzklubok többet tettek a faji integrációért, mint a többi művészeti ág együttvéve".  A színes kavalkádban régi ismerős arcok, valamint új "arcélek" tűnnek elő. A könyv érdekfeszítő olvasmány, egyúttal intellektuális utazás is. Tájékozott, megalapozott tudásra építve sikerült visszaadnia jazz sokszínűségét. Ajánlom mindenkinek, akit a jazz jottányit is érdekel; én sok újdonságot megtudtam belőle!

Ráduly Mihály

az egykori Syrius és Rákfogó együttesek szaxofonosa/fuvolása

„Turi Gábor beható tanulmányozásra és a jazzszakmabeliekkel készített közvetlen, emberi beszélgetésekre épülő, kitűnő könyvet írt. Kivételesen elgondolkodtató és szórakoztató olvasmányként ajánlom azoknak, akik az amerikai jazzvilágról, az amerikai életről általánosságban, vagy az Amerikában élt és élő magyar jazzmuzsikusok életéről, tapasztalatairól szeretnének életteli képet kapni. Amikor teljesen improvizált darabokat játszom a koncerteken, a legnagyobb örömet a tökéletes szabadság lehetőségeinek érzése szerzi, párosulva a pillanatról-pillanatra épített struktúra formájának gondos figyelemmel kísérésével. Ez egyfajta felemelő boldogságot ad nekem és a közönségemnek is. Ezen gondolkodtam az Amerikai jazznapló olvasása közben, mert hasonlóan, az alapos kutatáson alapuló, jól átgondolt struktúra és a szabadon folyó történetmondás egyensúlya olyan könyvvé avatja, amit nem lehet könnyen letenni. A jazz igaz szellemében íródott.”

Laszlo Gardony (Gárdonyi László)

Zongoraművész, zeneszerző, a Berklee College of Music zongoraprofesszora (Boston, USA)