Két út közben (Bobby Watson, Pat Metheny)
Csaknem egykorúak. Bobby Watson 1953-ban, Pat Metheny 1954-ben született. Mindketten korosztályuk kiválóságai. Az út azonban, amelyet a dzsesszben megtettek, ellentétes irányba vitte őket.
A fekete Watson a nagy nevelő, Art Blakey „Jass Messengers" nevű hard bop együttesében kezdte pályáját 1977-ben. Két évig volt Blakey zeneigazgatója, játékával és szerzeményeivel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar túlélje a fúziós zene okozta apályt. Amikor 1981-ben a maga útjára lépett, kiforrott egyéniség volt: virtuóz technikájával új mércét szabott az altszaxofonnak. Azóta önálló együttesei élén és a 29. Utcai Szaxofonkvartett tagjaként sorozatban készíti lemezeit. Legújabb korongja meglepetés. Az Advance egy 1984-es tübingeni fesztiválszereplés felvétele: a laza légkör nagy energiákat szabadított fel benne, s az alig negyvenpercnyi anyagon elsöprő lendülettel és elképzelhetetlen virtuozitással kezeli szaxofonját. Szinte szárnyal az ütemvonalak fölött, hajlításai a boszorkányság határát súrolják. Három számot is kíséret nélkül, a capella indít, hihetetlen tempója ujjongásra készteti a közönséget. Alkalmi együttese kiváló muzsikusokból Jim McNeely – zongora, Jodd Coolman – bőgő, Adam Nussbaum – dob áll: így együtt ritka forró hangulatú felvétellel gazdagítják a dzsessz történetét. (Enja)
Míg Watson lemeze a hangszeres képességekre és az egyéni teljesítményre épít, Pat Metheny legújabb CD-jén a hangzás és a kompozíció áll a középpontban. A fehér Metheny a hetvenes évek közepén a dzsessz-rock stílus gitáros képviselőjeként tűnt fel. Szívesen kísérletezik a textúrákkal, a ritmusokkal, a „gitárszintetizátor" és az akusztikus hangzás elegyével. Az újromantikus dzsessz, amelyet az elmúlt két évtizedben együttesei élén kialakított, kétfelé nyit, közérthető hangzásával, dallamosságával a széles közönséghez, igényes szerkesztésmódjával és színvonalas szólóival az ínyencekhez is szól. A Pat Metheny Group mára intézménnyé vált. Az Imaginary Day különleges betűjeleket használó borítójával, távol-keleti hangütésével különbözik elődjeitől, s a változatos hangszerelésű anyagban megjelenik a Metheny-hangzás minden jellegzetessége. A megszokott kvartett tagjain kívül jelentős szerepet kap a szöveg nélküli énekével és hangfogós trombitajátékával kitűnő Mark Ledford, David Blamires énekes, Mino Cinelu, Glen Velez, David Samuels és Don Alias ütőhangszeresek. Metheny, mint mindig, most is nagy harmóniai biztonsággal és dallamképző érzékkel rögtönöz. (Warner)
(Napi Magyarország, 1998)