Minden nyelven (Ornette Coleman)
Minden nyelven – hirdeti a CD címe, de ne legyen félreértés: Ornette Coleman nem Bábel tornyára, hanem az általa kidolgozott harmolodic rendszerre utal, amikor azt mondja, nyelvek. Az először 1987-ben, a Caravan of Dreams kiadó gondozásában megjelent anyag fontos állomás volt a free jazz létrehozásában úttörő szerepet betöltött szaxofonos-zeneszerző pályáján: a harmolodic zene születésének harmincadik évfordulója alkalmából kiadott album első lemezén az újra összeállt 1959-es kvartett, a másodikon az 1976-ban alakított Prime Time zenekar játszik. Az összeállítás jó lehetőséget kínál arra, hogy a hallgató összevesse az együttesek zenéje közötti különbséget, a tizenhat új számból ugyanis hét kétféle tolmácsolásban hangzik el.
Nem ez volt az első alkalom, hogy Ornette összehívta az eredeti kavertettet. Megtette ezt 1976-ban is, amikor új számokat rögzített régi társaival, ám azok a felvételek kiadatlanok maradtak. A következő évtizedben különös felállású – két gitár, két basszusgitár, két dob, meg ő maga – együttest hozott létre az akusztikusról elektromosra váltó zenéjének megszólaltatására. Szülővárosa, a texasi Fort Worth Artists House nevű kulturális központja adott fedelet a vállalkozásnak, amely új korszakot nyitott Coleman életében: megkezdődött a harmolodic rendszer gyakorlatba ültetése. A fogalmat sokan, sokféleképen próbálták már magyarázni; a legegyszerűbb változat szerint nem transzponált, unisono hangok sorozatáról van szó, amikor a hangszerek ugyanabban a hangmagasságban különböző hangnemekben szólalnak meg. A témát a szaxofon intonálja, övé a szólista kizárólagos szerepe, a két gitár és a két basszusgitár folyamatos rögtönzésekből, díszítésekből, ellenszólamokból színes hangszőnyeget terít alá, amelyen a két dobos kemény rock- és funky-keresztütésekkel jelöli ki a ritmikai hangsúlyokat. Az elektromos hangzással a szaxofonos bevallott célja a hetvenes-nyolcvanas évek fiatal közönségének meghódítása volt, ám a nyitás nem hozta a remélt fogadtatást, ugyanakkor a váltás elriasztotta az akusztikus kvartett régi híveit. A nyolcvanas években Coleman zenei vákuumba került.
Az In All Languages két lemezén a kétfajta zenei környezetben egyvalaki ugyanaz: a szaxofonos. Az ő tónusa, riff-szerű témái, ellenpontjai, lineáris rögtönzéseinek belső logikája mindkét esetben azonosak, csak a közege más. A nagyobb lépést neki kellett megtennie, s rugalmasságát bizonyítja, hogy könnyedén alkalmazkodott harminc évvel korábbi együttesének tagjaihoz. Az ihletett formában lévő kvartett játéka a régi időket eleveníti fel – bár Cherry kissé visszafogottan trombitál –, a számok azonban rövidek, többnyire három és négy perc közöttiek, ami korlátozza a szólisták mozgásterét. A hét közös szám némelyike eltérő tempóban, ritmusban, olykor más hangszeren (tenorszaxofon, trombita) szólal meg. Van, amelyik (Feet Music, Space Church) a kamaraváltozatban, s van, amelyik (Mothers of the Veil, Cloning) az elektromos zenekar kozmikus dimenziókba hatoló hangzuhatagában érvényesül jobban. A Prime Time archetipikus, kiforrott produkciót nyújt, ám tíz év távlatából már jól látszanak a koncepció korlátai, ami a kakofon hangzás és a statikus ritmikai háttér ellentétében, illetve a szólista egyeduralmát megteremtő kompozíciós keret egyhangúságában mutatkozott meg. Az In All Languages mintha három évtizedet kimetszett volna a történelemből: az albumon egyszerre jelent meg a múlt és a jelen, a reprodukció és a továbblépés útjának kontrasztja. Csak a jövő hiányzott.
Tíz éve azt már tudtuk, hogy a free jazz megteremtésében döntő szerepet játszó Coleman annak idején óriási hatással volt az ifjabb jazznemzedékekre. Ma azt is látjuk, hogy a Prime Time harmolodic zenéje a saját szűk körön (James Blood Ulmer, Ronald Shannon Jackson) kívül szinte sehol (brit példa: a Pinski Zoo) nem talált követőkre. Az évtized múltával CD-n is megjelent album világosabbá teszi Ornette Coleman igazi zenetörténeti jelentőségét, ami szerzőként a dallam szerepének megőrzésében, hangszeresként rögtönzéseinek kreativitásában nyilvánult meg. Ezek a tulajdonságok e sorok írója szerint (is) inspiratívabb környezetben érvényesültek az akusztikus kvartett felvételein. (Harmolodic)
In All Languages
The Original Quartet: Ornette Coleman - alt- és tenorszaxofon, Don Cherry - trombita, Charlie Haden - bőgő, Billy Higgins - dob
Prime Time: Ornette Coleman - szaxofon, trombita, Denardo Coleman - dob, Calvin Weston - dob, Jamaaladeen Tacuma - basszusgitár, Al MacDowell - basszusgitár, Charlie Ellerbee - gitár, Bern Nix - gitár
(Gramofon, 1998/4)