Utazás az időben (Burt Bacharach, Grover Washington jr.)
Vannak zeneszerzők, akik, jóllehet más műfajokban alkottak, hatással voltak a dzsessz fejlődésére is. Ilyen volt az amerikai Burt Bacharach, aki a hatvanas években ontotta a népszerű slágereket (This Guy's In Love With You, I Say A Little Prayer, I’ll Never Fall In Love Again, Walk On By) Dianne Warwick, Dusty Springfield, Aretha Franklin, Herp Albert és más popelőadók számára; amelyeket aztán a dzsesszmuzsikusok is szívesen műsorukra tűztek. A dzsesszrögtönzés alapját jelentős mértékben mindig is a kor népszerű slágerei adták, hisz’ előadásuk szélesebb közönséghez vert hidat. A Tin Pan Alley (a New York-i slágergyártó negyed) hagyományait őrizve és továbbfejlesztve, Bacharach és szövegírója, Hal David abban az időszakban rukkoltak elő dallamos, elegáns sikerdalaikkal, amikor a rock hulláma mindent elmosni látszott.
A Blue Bacharach - A Cool Shaker című CD-n 14 számuk dzsesszváltozata kapott helyet, a Blue Note és a Pacific Jazz lemeztársaságok művészeinek 1965-70 között készített feldolgozásaiban. Aki ismeri az eredeti popváltozatokat, össze tudja hasonlítani, mit kezd egy dzsesszmuzsikus az ilyen dallamokkal. Az énekesek (Nancy Wilson, Lou Rawls) frazírozásukkal (kiejtésükkel) formálják a témákat dzsesszessé, a hangszeresek pedig gyakran csak kiindulópontnak tekintik a témát, hogy egészen más karaktert adjanak a daloknak (pl. Stanley Turrentine soulhimnuszt formált a What The World Needs Now Is Love-ból). Különösen a behízelgő hangú tenorszaxofonos, Turrentine játszotta előszeretettel Bacharach szerzeményeit: az albumon négy felvétele is szerepel. Rajta kívül olyan neves muzsikusok hallhatók, mint a Jazz Crusaders, Grant Green gitáros, Blue Mitchell trombitás, McCoy Tyner zongorista, Richard Groove Holmes és Reuben Wilson orgonisták, Elvin Jones dobos (Blue Note).
Fogantatásában hasonló, de gyökeresen más hangzásvilágba visz Grover Washington jr. Breath of Heaven (Égi lélegzet) című CD-je, amely karácsonyi dallamokat tartalmaz. Washington a fúziós zene legkedveltebb előadóinak egyike, akinek minden lemeze a népszerűségi listák élére kerül. A hetvenes években a popzenét és a dzsesszt ötvözni próbáló, gyakran édeskés vonós-kíséretet használó CTI cég számára készítette albumait, a nyolcvanas években átigazolt az Elektrához, míg napjainkban a Columbia jelenteti meg felvételeit. Washingtonnak különleges érzéke van ahhoz, hogy a kor technikai újításait és hangzásképét beépítse zenéjébe; kitűnően kezeli az alt- és a szopránszaxofont, zeneszerzői műhelyéből pedig vonzó dallamok kerülnek ki. A Breath of Heaven tizenkét számában a hagyományos karácsonyi dalokon kívül filmbetéteket és ünnepi témájú örökzöldeket dolgoz fel, viszonylag kis létszámú csapat közreműködésével (Hiram Bullock gitározik, Billy Childs zongorázik, Will Lee bőgőzik, Joe Locke szintetizátoron játszik és vibrafonozik, Steve Wolfe illetve Victor Lewis dobol). Washington célja olyan album készítése volt, amelynek hallgatása nem korlátozódik az év utolsó hónapjára, hanem bármely ünnepi alkalomhoz kellő hangulatot teremt. Ismert, kedves melódiák, bensőséges, meghitt hangvétel, a rockos ritmusalap és a puha szintetizátorakkordok fölött kibontakozó, igényesen megformált szaxofonszólók, kitűnően felépített lemez - Grover Washington jr. év végi, szép ajándéka a lágy souldzsessz kedvelőinek. (Columbia)
(Napi Magyarország, 1997)