Amerika, a befogadó és elbocsátó (Tommy Vig, Andreas Varady)

 

Bármennyire elterjedt a világon és vált nemzeti kultúrák részévé a jazz, eredője és vég­pontja ma is az őshaza, Észak-Amerika. Más nemzetiségű muzsikusok igazi karriert csak akkor futhatnak be, ha székhelyéül az Újhazát, leginkább New Yorkot választják.

Ezt tette – igaz, nem jószántából, hanem 1956-os menekültként – a magyar Vig Tamás, aki Tommy Vig néven ismert és jegyzett dobos/vibrafonos, stúdiózenész és big band vezető lett Las Vegasban és Los Angelesben.  Felsorolni is hosszú volna azoknak a jeles muzsikusoknak a névsorát, akikkel élete során játszott; aktív pályafutását befejezve mégis úgy döntött, hogy feleségével, Mia Kim énekessel haza költözik Budapestre. A zenéléssel természetesen nem hagyott fel, magyar muzsikusokkal sikeres koncerteket adott a fővárosban és az ország kül­ön­böző pontjain, sőt, új kompozíciókkal, többek között az 1956-os forradalom előtt tisztelgő nagyzenekari művel és a játékát megörökítő lemezekkel jelentkezett.

Legújabb, The Time Machine (Időgép) című CD-je rendhagyó vállalkozás. A címével szellemesen jellemzett korong a korszerű technika, az újrakeverés és a rájátszás eszközeivel élve egy amerikai kvartettel sok évvel ezelőtt rögzített felvételének fúvósokkal bővített, át­hangszerelt anyagát tartalmazza. Tommy Vig humorral, iróniával és játékossággal megáldott személyiség, aki azonban véresen komolyan veszi a (jazz)zenét. Kitanulta az amerikai show-business minden csínját-bínját, de amikor művész igényű megnyilatkozásról van szó, nem ismer tréfát. Az esztétikai ideáljai érdekében folytatott verbális harca megnehezítette beillesz­kedését a honi jazzéletbe, de nem akadályozta meg alkotói törekvéseinek érvényesítését.

Az Időgép „új” hang a magyar jazzben. Az 1950-es években  önálló irányzatként je­lent­kező, a kompozíciókat és a hangszereléseket előtérbe állító, pallérozott West Coast-stílust ilyen autentikusan senki nem művelte nálunk. Vig erősen kötődik fiatalkorának zenéjéhez, de szer­zőként, hangszerelőként túl is lép azon, mégpedig az atonalitás és a szabad zenélés irányába. Az Időgép a stílust reprezentáló koherens hangszereléstől a nyitott és formabontó fogalmazáig vezető utat járja be impozáns szakmai felvértezettséggel. Bevett módszereként a kiindulópontul választott, ismerős témákat  átharmonizált változatban, olykor alternatív dallamokkal formálja izgalmas hangzású, új kompozíciókká. Ebben kitűnő muzsikusok a partnerei: az eredeti felvételen vibrafonon játszó Vig mellett Roger Kellaway gongorázott, David Carpenter bőgőzött és Roger Lee dobolt; hozzájuk a bővített felvételen Joe Fritz klarinétos, Schreck Ferenc harsonás és Zana Zoltán baritonszaxofonos szólamai csatlakoztak.

Míg a csodagyerekként indult Tommy Vig fél évszázad után régi hazájába tért vissza, a hasonlóképpen fiatalon feltűnt szlovákiai magyar-roma Várady András gitáros az óceán túlpartján keresi a boldogulást. Az ifjú tehetséget a zenevilág egyik mogulja, Quincy Jones fedezte fel és vette pártfogásába. Neki köszönhetően és az ő irányításával a híres Verve cég jelentette meg Andreas Varady című bemutatkozó CD-jét, amely képet ad a fiatal gitáros kivételes hangszeres képességéről, de eklektikus, a popzenébe hajló anyagával inkább a ze­neipar (vélt) igényeihez igazodó produktumnak, mintsem önálló megnyilatkozásnak tekinthető. Vajh, adódna Várady előtt is a lehetőség, hogy saját zenéjével váltsa meg hiteles belépőjét a jazz világába!

(Magyar Nemzet, 2015)