Barabás Lőrinc: Random szerda

Van egy magyar jazzmuzsikus, aki fiatal kora ellenére jelentős rajongótábort szerzett magának. Barabás Lőrinc szerdai budapesti fellépéseit az A38 hajón, majd a Take Five klubban élénk érdeklődés kísérte, amiben a fiatalok körében kedvelt irányzatok jegyeit magába foglaló zenén túl a spontaneitás is szerepet játszott. A közreműködő muzsikusok személye és száma ugyanis gyakran változott, előre programozott koncertek helyett így alkalmi szeánszok résztvevői lehettek a jelen lévők. Az oldott rögtönzésekről felvétel készült, amelyekből 11 darab került a lemezre. Rokonszenves vállalkozás, de nagy merészség és főképp kivételes hangszeres tudás kell ahhoz, hogy valaki a zene létrehozásának ilyen módszerét válassza. A teljes szabadsághoz a free stílussal jutott el a jazz, Barabás és barátai azonban nem az atonalitásba torkolló energiazene nyelvét beszélik. Ők a pop/rock napjainkban divatos al- és mellékfajainak elemeiből merítkeznek, amibe elsődlegesen a trombita viszi a jazzes hangzást. A módszer számonként változik: hol adott témát bontanak ki, fejlesztenek tovább a muzsikusok, hol apró motívumokból épül fel, áll össze folyamattá a zene. Ez olyasfajta spontaneitást, természetességet ad a lemeznek, amilyennel ritkán találkozni késztermékeket favorizáló korunkban. De ebben rejlik a buktató is: lankad az érdeklődés, ha nincs elegendő invenció a keretek kitöltéséhez. Barabásnak jó érzése van a fokozáshoz, a drámai pontok kijelöléséhez, de az előadás gyakran mechanikussá válik, amikor rááll egy „groove”-ra, alapritmusra. Ennek egyhangúságát az elektronikus effektek sem enyhítik. Hangzásában ígéretes, inkább kísérletinek nevezhető zene ez, amely így is mutatja előadói tehetségét.

***

(Gramofon, 2009/1)