Grencsó Open Collective: Szőttes Fekete-fehérben

Grencsó István, a magyar avantgárd jazz kísérletező személyisége 1984-ben hozta létre alak­változtató formációját, a Kollektívát, és 1993-ban találkozott először Lewis Jordan fekete amerikai szaxofonos-színész-költővel. A kifejezés szabadsága iránt egyaránt elkötelezett két muzsikus kapcsolata azóta sem szakadt meg, legutóbb a 2009-es Mediawave fesztiválon ját­szottak együtt, akkor rögzítették a CD anyagát. Meghatározó jelenlétükön kívül a modern jazz két nagyjának szelleme is a korong felett lebeg: Ornette Colemant, a free jazz úttörőjét Lonely Woman című, fájdalmasan szép szerzeményének feldolgozásával idézik meg, míg a stilárisan besorolhatatlan Rahsaan Roland Kirk alakja előtt verssel is tisztelegnek az alkotók. Coleman hatása utalások és kollektív improvizációk formájában a lemez más kompozícióiban is tetten érhető, és a ritmushangszerek (bőgő, dob) megkettőzésére is találni példát az ő törekvéseiben. A lemez anyaga – jóllehet Hans Van Vliet harsonással együtt öt szerző jegyzi – egységes fel­fogást tükröz. Grencsó (tenorszaxofon, fuvola) és Lewis (altszaxofon, szöveg) zenei világa harmonikusan illeszkedik egymásba, konvenciómentes gondolkodásuk megannyi szellemes zenei ötletben, váratlan, ugyanakkor szervesen építkező fordulatban ölt testet. A rögtönzés szabadsága világosan követhető formai keretek között érvényesül, olykor néhány hangból bontakozik ki a zenei szövet. Lewis szójátékokra épülő, mégis komoly versei a verbalitás di­menziójával tágítják a hangszerek párbeszédét. Közlésvágy, erő és szenvedély hatja át a zenét, amelyet csellón Márkos Albert, bőgőn/basszusgitáron Hock Ernő, dobokon Jeszenszky György és G. Szabó Hunor közreműködése avat igazi kollektív alkotássá.

* * * * *

(Gramofon, 2009/3)