Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Lemezpolc: Debreceni Jazz Együttes

 

Egy amatőr művészeti cso­port életében rendkívüli ese­mény, ha önálló lemeze jele­nik meg. A Debreceni Jazz Együttes fennállásának má­sodik évtizedében kapta meg ezt a lehetőséget, ami­nek ér­tékét növeli, hogy vidéki ze­nekart érdemesítettek erre.

Mindenképpen a DJE mun­kásságának elismerése tehát ez a 40 perces összeállítás, noha elkészültének körülmé­nyei ezt cáfolni látszanak. Nem hallgathatjuk el, hogy a kiválogatott anyag eredetileg rádiófelvételnek készült, és a stúdiómunkák során jutott az együttes tudomá­sára, hogy ebből valaha talán lemez is lehet. Munkájuk eredményé­vel aztán legközelebb - mint a hallgatók - a hanglemez­boltban találkoztak; amiből kikövetkeztethető, hogy a le­mez tudtuk nélkül nyerte el végleges formáját; még szer­ződést sem kötöttek velük.

Talán nem kell részletezni, mennyire más alkalmi rádió­felvételeket készíteni épp kéznél levő számokból, és mennyire más egy hosszú al­kotói periódus reprezentálására tudatosan ké­szülve, azt a legjobb szándékaik szerint képviselő anyaggal a nyilvá­nosság és az „örökkéva­lóság" ítélőszéke elé állni. Szomorú, hogy a Debreceni Jazz Együt­tesnek ez a lehetőség már nem adatott meg, sőt még így is örülniük kell annak - a magyar dzsesszlemezek szá­mát figye­lembe véve -, hogy egyáltalán szóhoz juthattak. Bizony furcsa dolgok törté­nülnek időnként az cudar vi­lágban: ám az előzmények nincsenek rajta a lemezen, a felvételek megmásíthatatlanok.

Az elmondottak ismeretében hiábavaló bármiféle kon­cepciót számon kérni az össze­állítástól. Nem tudhatjuk, csak sejthetjük tehát, mit produkált volna az együttes, ha igazában felkészülhet, ha optimális körülményeket biz­tosítanak a felvételekhez, és nem több alkalommal (de összesen így is csak fél nap alatt) rögzítik műsorát, mint a harmadrangú popzenekaro­két Csak sejthetjük, hogy ha nem is alapvetően más, de tudatosabb, átgondoltabb, csiszoltabb anyag kerülhetett volna a korongokra.

Kár, hogy nem így történt, mert a lemez egészében így is kellemes benyomást kelt. Az „A" oldalt Kiss Ernő Apoka­lipszis című szerzeménye nyitja, amely sokkal szelí­debb a végítélet rémlátomá­sait idéző címénél. Ezt a ven­dégművész Deseő Csaba Bit­ter című jellemző kompozí­ciója követi a rock monoton és a szving lüktető, off-beates ritmusának váltakozásával, a szerző mozgékony brácsaszó­lójával: sikerült szerzemény. Kevésbé tetszik, mert erőlte­tettnek érződik a 16. századi magyar táncdallam előadása Kiss Ernő feldolgozásában, noha figyelemre méltó benne Gyarmati Zoltán (szaxofon) és Mátyás Ferenc (dob) közös rögtönzése.

A Debreceni séta, Gyarma­ti Zoltán témája nyitja a „B" oldalt. Ezen a felvételen, va­lamint Fazekas Csaba Együtt címmel következő számában játszik a zenekarral Simeon Sterev, a kitűnő bolgár fuvolista, mindkét darabnak sa­játos karaktert adva: különö­sen az Együtt sikeredett sod­ró, feszült muzsikává. Ismét Kiss Ernő-szerzemény, az Al­kony következik, a lemez sajnos egyetlen akusztikus darabja. Szép, lírai szám, a szerző érzékeny, meditatív szólójával.

A DJE első nagylemeze pil­lanatfelvétel az együttes út­kereső, saját stílusának ki­mun­kálására törekvő idősza­kából (a felvételek két és fél évvel ezelőtt készültek). Ma­napság, amikor a világ dzsesszélete annyira polarizá­lódott, igen nehéz újat, ere­detit hozni ebben a zenében is. A DJE érdeme, hogy sike­rült egy sajátos hangzást lét­rehoznia, aminek hatását azonban csök­kenti, hogy hiányzik belőle a vibráló fe­szültség, az igazán erős érzel­mi töltés, a nagy egyéniség holdudvarának kisugárzása. A dzsessz-rock és a modern swing stílusában készült le­mezük talán ezért nem hagy mélyebb nyomokat a hallga­tóban, annak ellenére, hogy zeneileg minden a „helyén van", és kellemesen érinti a fület.

Végezetül kifogásolnunk kell a hangfelvétel technikai egyenetlenségeit, a fantáziát­lan borítót, valamint a fül­szöveget, amely az együttes útjának tényszerű felsorolá­sán túl semmiféle informá­ciót nem közöl magáról a ze­néről.

(Hajdú-bihari Napló, 1980)