Nigun: Lebedik
Élő, élénk – ez a jiddis Lebedik szó jelentése magyarul. Esetünkben: koncertfelvétel. A Nigun negyedik lemeze az elsőhöz hasonlóan közönség előtt örökítette meg az azóta jelentősen átalakult csapat játékát. A helyszín a Budapest Jazz Club, az időpont 2012 májusa és novembere. Az alapítók közül Párniczky András (gitár) és Nagy Péter (bőgő) maradt a fedélzeten, kettősük Bede Péter (altszaxofon, klarinét) és Jeszenszky György (dob) csatlakozásával bővült kvartetté. Változott a zene is. A Nigun eredetileg a tradicionális zsidó zenét (klezmer, szefárd, szakrális) ötvözte jazz- és szabad improvizatív elemekkel. A Lebedik anyaga túlnyomórészt (két magyar népdal kivételével) a zsidó liturgiában használatos, a pihenőnappal kapcsolatos dallamokat veszi alapul. Szóba jön a számmisztika is, leginkább a gyakori poliritmikával összefüggésben. Hátterét és indíttatását tekintve ennek a zenének kétfajta megközelítése lehetséges: egyfelől etnikai-vallási érintettséggel, másfelől absztrakt zenei szinten. Utóbbi (és jazz) nézőpontból úgy tűnik, a zenekar mélyebb dimenziók felé halad. A kiindulópont immár a (kortárs) jazz nyelvezete, amely témaként fordul a zsidó (és magyar) dallamkincshez. A kompozíciós elvek tudatosabbá váltak (összetettebb struktúrák, párhuzamos szólók), a kifejezésmód érettebb, bensőségesebb, érzelmileg kifejezőbb lett. A két világ szintéziséből létrejött anyag világosan érzékelteti a vonatkozási pontokat, ugyanakkor egyetemes érvénnyel szólal meg. Párniczky dallamfejlesztései, improvizációi egy saját hangját megtalált muzsikus nagy ívű megnyilatkozásai, amelyekhez szervesen illeszkednek Bede Péternek a jazz és a népzene kiejtésmódjában egyaránt otthonos rögtönzései.
****
(Gramofon, 2013)