Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Dzsessz a templom előtt (X. Zsámbék Jazz Open)

 

A román kori templom megejtő sziluettje előtt, az MR6 rádió Bartók főszerkesztősége véd­nökségével szervezett dzsessz­fesztivál, a Zsámbék Jazz Open tizedik évébe lépett az idén. A Maloschik Róbert dzsessz-szerkesztő kezdeményezésére létrejött sorozat az eltelt évtizedben számtalan fiatal magyar tehetségnek nyújtott bemutatkozási lehető­sé­get, akikhez alkalman­ként neves külföldi vendégszólisták is társultak.

Az idén július öt péntek estéjén összesen kilenc formáció játékát hallhatja a többnyire Bu­da­pestről érkező, szép számú közönség. Nagy érdeklődés kísérte a nyitó hangversenyen, jú­lius 3-án a német Marcus Stockhausen (trombita) és a Berlinben élő Snétberger Ferenc (gitár) koncertjét, és a legutóbbi esten is rangos külföldi művész szerepelt a programban.

A rekkenő hőségben, közepes aktivitású szúnyogkontingens jelenlétében megrendezett hangversenyt há­rom magyar énekesnő nyitotta, akik így együtt még soha nem szerepeltek színpadon. Pocsai Kriszta, Kozma Orsi és Szőke Nikoletta három-három számban kapott le­hetőséget képességei bemutatására, hogy a végén Horace Silver híres ’Song for my Father’ című kompozíciójának előadásával a közös éneklés örömével is megajándékozzák a közön­séget. Többnyire lassú tempójú dalok hangzottak el visszafogott kamarazenei – gitár, bőgő, ütőhangszerek – kísé­rettel. A main stream vonulatba illeszkedő produkció míves kidol­go­zottsága ellenére is csak mérsékelt lelkesedést váltott ki a hallgatóságból. Ha belegondolunk, hogy ilyen hanganyaghoz és technikához milyen elementáris színpadi jelenlét társul a műfaj fekete amerikai előadói esetében, akkor csak azt mondhatjuk: több felszabadultságot, sponta­neitást és kevesebb ön­kontrolt várunk a tehetséges magyar előadóktól.

Chico Freeman nem énekes, hanem szaxofonos, és nem is először járt Zsámbékon. Öt éve az 50. születésnapját ünneplő Dresch Mihállyal vívott emlékezetes hangszeres párbajt, most viszont – éppen az ő 60. születésnapján – a Tzumo Trióval lépett újra színpadra. A pályáját egykor nemzedéke kiemelkedő egyéniségeként kezdő szaxofonos az évtizedek során a post-bop-tól az avantgárdig sokféle utat bejárt, hangzása a korábbi öblös, robosztus tónusból mára vékonyabb, levegősebb megszólalásba váltott. A nagy találkozás ezúttal elmaradt, a vendég legújabb CD-jének anyagát szólaltatta meg tisztes magyar kísérettel. A formáció előző este a budapesti Millenárison is fellépett, az összeszokottság hiánya ennek ellenére több ponton ki­ütközött. A változatos, de egészében a main stream keretein belül maradó zenei anyag érdekes – akár izgalmas is – lehet Freeman saját együttesének előadásában, itt azonban jószerivel a szólista-kíséret szereposztásra szorítkozott. És ekkorra már a rovarok is megsokasodtak a levegőben. Freeman néhány bravúros szólóban megvillantotta régi énjét – lehet mire emlé­kezni.

(Zsámbék Jazz Open, július 17.)

(Magyar Nemzet, 2009)