Erre talán még Count Basie is csettintene (VIII. Budafoki Big Band Találkozó és Fesztivál)
Konzumkultúra ide, gépzene oda, Magyarországon sokan tanulnak fúvós hangszereken játszani
Egyesek természetellenes jelenségnek vélik, mások a zeneoktatás eredményének tartják, de mindenki meghökkenve nyugtázza, hogy van Magyarországon olyan jazzfesztivál, amely képes 22 nagyzenekart színpadra léáptetni. Sőt, nem is egy ilyen esemény akad: a Budafokon lebonyolított Budapesti Big Band Találkozón és Fesztiválon kívül az ország különböző pontjain, Hajdúböszörményben, Szombathelyen és Harkányban is rendeznek hasonló seregszemléket.
Mi történik Hunniában? Az, hogy konzumkultúra ide, gépzene oda, sokan tanulnak fúvós hangszereken játszani, különböző szinteken – beleértve a leghaladóbbat, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékét –, egyre több intézményben oktatnak jazzt, a termésnek meg az a sorsa, hogy előbb-utóbb beérik. A magyar zenekultúra szinte észrevétlenül bontakozó, ígéretes folyamata zajlik a szemünk előtt. Nem véletlenül állt az élére a műfaj képviseletét elsődlegesen felvállaló Magyar Jazz Szövetség, amelynek szakmai és anyagi támogatásával a Budafoki Big Band vezetője, Thomas Miklós már nyolcadik alkalommal megrendezte a találkozót. A zenekarok bemutatkozása mellett vannak hangszer- és technikai bemutatók, a Budapest Jazz Orchestra tagjai által vezetett improvizációs gyakorlatok, közös zenélések. A résztvevőknek így nem csak fellépésre, hanem szakmai tapasztalatszerzése is lehetőségük nyílik.
Kár, hogy az eseményt nem előzte meg komolyabb hírverés, mert a mintegy négyszáz zenészt felvonultató zenekarok játéka nagyobb figyelmet érdemelt volna. A nyilvános szereplést vállaló big bandek kétévente minősítő vizsgát tesznek, ezúttal is többen megmérették magukat az A vagy a B kategóriában. A nagyzenekari játék a jazz legösszetettebb formája, amelyben az egyéni teljesítménynél fontosabb szerepet játszik a szólamok kidolgozottsága, a ritmus feszessége és az egységes hangzáskép. Heti egy próbával nem lehet csodát tenni, ezért minden elismerés megilleti azokat az együtteseket, amelyek képesek a szintézis megteremtésére. Természetesen akadtak az összjáték kezdetlegesebb fokán álló zenekarok, de jóval többen olyanok, amelyek mívesen kiérlelt, látványos produkcióval jelentkeztek.
A bigband-repertoár zömét hagyományosan a 30-as években népszerű szving stílus szerzeményei teszik ki. Az együttesek elsődleges célja ennek a játékmódnak az elsajátítása. Modernebb hangszerelések, újszerű megoldások a magasabb szintre jutott profiktól – mint az este fellépő BJO – várhatók. Ez a fesztivál minden jóra példát szolgáltatott – szépséghiba, ha akadt, az akusztikus bőgők helyét átvevő basszusgitárok divatjában jelölhető meg. A kor hatásai alól, fájdalom, a bigbandjáték sem tudja kivonni magát.
(VIII. Budapesti Big Band Találkozó és Fesztivál, Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ, november 28-30.)
(Magyar Nemzet, 2008)