Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Dzsesszkoncert (Evan Parker, Manfred Hering-Günther Sachse)

 

Sajnálatosan kevés: mind­össze egyetlen dzsesszkoncertet rendez az idei őszön a Kölcsey Mű­velődési Központ. November 26-án Evan Parker angol szaxofonos mutatkozott be a debreceni közönségnek két NDK-beli zenész, Manf­red Hering (szaxofon) és Günter Sachse (gitár) társa­ságában. Fellépésük bizonyos értelemben szenzációkkal szolgált.

Evan Parker nemcsak egyi­ke a számtalan kitűnő angol dzsesszmuzsikusnak, hanem pá­ratlan technikájú, sajátos világot építő művész. Egyes népzenékben általános gya­korlat, s a dzsesszben sem új keletű megoldás a cirkulá­ciós technika, amellyel fúvós hangszereken hosszú perce­ken át, megszakítás nélkül képezhető a hang. Parker a szoprán szaxofonon alkal­maz­ta ezt a módszert, teljesen eredeti hatásokat keltve. A lassú mozgások elméletét kutatja: egymás mellett, egy­más ellen futó, több irányban továbbfejleszthető vegyes skálákat játszott látszólag monoton sorrendben; valójá­ban azonban rendkívül izgal­mas szekvenciákat keltve a bőven áradó hangfürtökkel.

Szinte hihetetlen, hogy szóló­hangszeren ilyen harmóniai hatásokat érjen el valaki; ebben Parker kétségkívül egyedül áll. Produkciójának értékét csupán az mérsékel­te, hogy kellő ér­zelmi töltés hiányában játéka néha pusz­ta absztrakt logikai folyamatként hatott – s a zene el­sősorban mégis érzéki jelenség volna.

Az NDK dzsesszéletének progresszivitását példázta Manfred Hering és Günter Sachse duójának műsora. Zaklatott, free-jellegű témá­val keretezték az ironikusan előadott blues-beté­tet; ez az ambivalens viszony a hagyományokhoz, az új formák és új hangzások keresése (a gitárosnak például szinte egyetlen „szabályos" fogása nem volt) biztosítja a kelet­német dzsessz szinkronitását a kortárs európai törekvé­sekkel. És ébreszti rá újfent a hazai hallgatót, hogy a ma­gyar dzsessz-zenészek atti­tűdje mily távol áll ezektől a törekvésektől.

A tanulságos koncert a három muzsikus közös imp­rovizációjával ért véget.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)