Három gulyás, egy Bona (Richard Bona)
Amint egy hű statisztikusa kimutatta, az elmúlt nyolc évben tizenhétszer lépett fel Magyarországon Richard Bona, a kameruni születésű, New Yorkban élő basszusgitáros-énekes. Az intenzív mobilitásnak két oka lehet: egyfelől a közönség érdeklődése, másfelől a gulyásleves. Előbbi, úgy tetszik, a tizennyolcadik látogatáskor sem csappant meg iránta, utóbbi viszont őt hozza mindannyiszor izgalomba. Hogy Budapesten hány tányérral fogyasztott el belőle, arról nincsenek megbízható információk, debreceni koncertje előtt azonban három adagot is bekanalazott belőle, amint azt este a publikum előtt bevallotta. A gasztronómiai élvezetek láthatóan felvillanyozták: a műsor második felében, akár egy dumaszínházas, humoros verbális szólókra ragadtatta magát, kifejtve egyebek között az új influenza elleni védőoltás és az űrkutatás hiábavalóságával kapcsolatos nézeteit.
Műsora mindehhez jófajta körítésül szolgált. Négy évvel ezelőtt jelentkezett utoljára lemezzel, most legújabb, Ten Shades of Blues című CD-jének anyagát hozta el új, hat tagú nemzetközi együttesével. Bona basszusgitárosként Jaco Pastorius köpönyegéből bújt elő, aki bundok nélküli hangszerén új, nagy hatású játéktechnikát dolgozott ki a Weather Report együttesben. Az ő öthúros gitárján rajta vannak a bundok, így produkálja virtuóz könnyedséggel, hajlékonysággal és tempóval azt a sokmozgásos játékmódot, amit a nagy előd meghonosított. Zenéje sokféle forrásból merít: benne van a rock – gitárosa egyértelműen azt a hangzásvilágot képviselte -, benne van a dzsessz, a karibi, a kubai, és mindenekelőtt az afrikai (pop)zene vagy inkább kiejtésmód is, amivel még a Kis kece lányom című, a közönséggel együtt énekelt magyar népdalt is afrikaivá tudta varázsolni.
Ezt az eklektikus, fogyaszthatóvá hangszerelt zenei anyagot az ő egyénisége, humora, szíve és muzikalitása teszi egyneművé és egyedivé. Bona született színpadi személyiség, kevés eszközzel is képes magával ragadni a közönséget, bár ezen az estén a zene mellett – olykor helyett – a kelleténél több időt fordított erre. Egy hangszeres kompozíció kivételével – amelyekben megmutatta, hogy tud komolyabb dzsesszt is játszani – minden számban énekes előadóként is jeleskedett. A koncert egyértelművé tette, hogy a fekete Afrikából indult Richard Bona az egyműfajú muzsikus szerepét a kategóriák fölött álló, „nemzetközi sztár” státusra cserélte. A lelkes fogadtatásból ítélve közönségének nincs kifogása a váltás ellen.
(Richard Bona, Kölcsey Központ, Debrecen, október 21.)
(Magyar Nemzet, 2009)