Kiszabadult a magyar jazz szelleme (Nagy János - Mózes Tamara)

Kiszabadult a magyar jazz szelleme a palackból: a fiatal muzsikusok nyelveket beszélnek, bátran utaznak, külföldi kapcsolatokat építenek. A napokban két hazai zongorista francia szaxofonossal turnézott az országban.

Két elektromos zongora és egy (pontosabban kettő: tenor- és szoprán-) szaxofon. A közép­generációhoz tartozó, több műfajban is érintett Nagy János zeneszerzőként és zongoristaként korosztálya kiemelkedő muzsikusa, míg a fiatalabb, de máris egyéni hangon megszólaló (zon­gorázó, éneklő, zenét szerző), Párizsban (is) tanult Mózes Tamara kérelme folyamatban van a jazz belső köreibe. Kettősük május elején a milánói világkiállításon lépett fel; most a magyar közönség előtt ismeretlen Vincent Mascart, a perpignani jazzkonzervatórium vezetője csatla­kozott hozzájuk. Hogy az igényesebb improvizatív zenéknek nem éppen kedvező időben öt koncertből álló sorozatot bonyolítottak le az ország különböző városaiban, az önmagában is elismerésre méltó teljesítmény. Fellépésük Debrecenben, a turné második helyszínén, fényesen igazolta a vállalkozás jogosságát.

Tehát két elektromos, sok mindenre képes billentyűs hangszer, az egyik mögött a szólók többségére vállalkozó, virtuóz kezű Nagy János, a másiknál a ritmikus akkordokkal pontozó, olykor basszusalapot hozó és vokalistaként is megnyilvánuló Mózes Tamara, köztük pedig az eleinte tétovának tűnő, majd belemelegedő, a helyét megtaláló francia szaxofonos. A nyitó The Way You Look Tonight című jazz-örökzöld még keveset mutatott meg a trió kelléktárából, de a Charlie Parker védjegyeként ismert Ornithology című tempós bebop-szám Mascart féle, lassúságában feszültségeket keltő feldolgozása már sejtette, hogy az este nem a fősodratú jazz jegyében telik majd.

Így is történt, jött a következő, francia nyelven előadott szerzemény Victor Hugo Most, hogy Párizstól távol vagyok című versére, amelyben Tamara énekesi kvalitásai és megnyerő előadói tulajdonságai lelkes tapsot váltottak ki a jazz debreceni helyszíneként az estnek otthont adó Sikk Klub közönségéből. Francia sanzonok, örökzöldek és saját szerzemények szereztek újabb meglepetéseket a stilárisan változatos, rendhagyó hangszerelési megoldásokkal élő, a figyelmet végig ébren tartó programban. Kevés volna azt mondani, hogy a két zongorista jól kiegészítette egymást; együtt mozgott a négy kéz, tették-vették a szólamokat, János férfiként a bonyolult helyzetekben is rezzenéstelen arccal, Tamara nőként minden történésre érzékenyen reagálva, a figyelem középpontjába kerülve adta át magát a zenének, amelyet tovább színesített Mascart visszafogott, mégis markáns szaxofonozása.

Szellem, érzelem, kreativitás, spontaneitás – emberek és műfajok találkozása néhány este, valahol Magyarországon.

(Magyar Nemzet, 2015)

(http://mno.hu/grund/kiszabadult-a-magyar-jazz-szelleme-1288699)