Mini zene

 

A debreceni dzsesszklub tavaszi programjába illeszkedett a Mini együttes koncertje. Török Ádám kvartettje a hatvanas-hetvenes évek fordulójának magyar beatzenei életében kétségte­lenül progresszív szerepet töltött be, bár igazán soha nem sikerült áttörnie az elszigeteltség nehezen omló falait.

Zenei igényesség, fantázia, biztos hangszeres tudás, s nem túl árnyalt, de határozott mondanivaló jellemezte akkoriban a Minit, a fiatalság bizonyos rétegei így vallhatták magu­kénak muzsikáját. Az évek múlásával észlelhető változás talán nem csak külső jegyeken ész­lelhető.

Progresszív hajlandóságát félretéve, ezen a szombat estén úgynevezett dzsesszel rukkolt elő a Mini. Kár volt: inkább játsszon valaki jó progresszív zenét, mint rossz dzsesszt. Muzsi­kájukat legfőként a mechanikus, lineáris szerkesztési mód tette unalmassá: téma bemutatása, improvizáció, újból a téma, megint improvizáció, ismét a téma, vége. Még ezt az egyszerű sé­mát sem tudták mindig tartalommal kitölteni, sok volt az üresjárat, a végeláthatatlan rögtön­zések ellenére. Pedig műsorukat igyekeztek változatossá tenni, többféle zenei világból merí­tettek, a távolkeletitől a latinos (Chick Corea) elemekig. Teljesítményük értékes részeinek hatását azonban mérsékelték az említett fogyatékosságok.

(Hajdú-bihari Napló, 1978)