Nem ez, nem az, mindig más (De Phazz)

Kortárs, kísérletező dzsessz helyi erőkkel. Heidelbergi zenészek Debrecenben.

Különös jelenség a De Phazz. A dzsesszvilág nem tartja őket számon, mert az a zene nem olyan folyó, amiben az ember csak úgy megmártózik, hogy aztán tovább menjen. Igaz, ők sem számítják magukat e műfaj letéteményeseinek. A németországi Heidelbergből indult Peter Baumgarten zenemester, Otto Engelhardt harsonás, Pat Appleton és az amerikai Karl Frierson énekesek (utóbbiak színes bőrűek) mindenféle, napjainkban divatos popzenét ját­szottak már, míg eljutottak legutóbbi albumukig, amelyen dzsesszes hangszerelésben, big band-környezetben adják elő korábbi repertoárjuk sikeres dalait.

Az alakváltozáson kívül az együttes sajátossága, hogy mindig az adott ország muzsi­ku­sa­iból választanak kísérőket, ami kétségtelenül izgalmas vállalkozás. Debreceni koncertjükön (előtte Budapesten is feléptek) az eredmény igazolta a választást: a Modern Art Orchestra - a De Phazz deklarált véleménye szerint - a legjobb zenekar volt, akikkel valaha dolgoztak. Pedig profilját illetően a MAO inkább a kortárs, kísérletező dzsessz képviselőjeként, mintsem szórakoztató produkciók kísérőjeként van jelen a hazai dzsesszéletben. Ezúttal – némileg módosult felállásban – a mai populáris zenék avatott ismerőiként és a kitűnő hangszerelések precíz, ugyanakkor kreatív tolmácsolóiként mutatkoztak be: legalább ötven százalékban rajtuk múlott az este sikere.

Abban persze része volt a megnyerő színpadi jelenségként remeklő két énekesnek és a hangszerével a zenei folyamatokat irányító harsonásnak is. Volt itt minden: dzsessz, soul, funky, brazil, latin zene, érzelmi töltet és sodró ritmusok, nagyjából egységes hangzással, bi­zonyítva, hogy nem a zsáner- vagy témaválasztás, hanem az előadás minősége vihet sikerre egy vállalkozást. Könnyű zene? Előadói szempontból semmiképp sem az. A közreműködő ze­nekar és a szólisták nagyszerű összjátékkal, emlékezetes egyéni teljesítményekkel bizo­nyí­tották, hogy lehet a zene úgynevezett populáris vonulatait is igényesen, magas szinten meg­szólaltatni. Különösen, ha olyan, a helyi közönségnek tett gesztussal is fűszerezik, mint a deb­receni Subicz Gábor és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél egymásba fonódó, varázslatos trombitaszólója.

(De Phazz. Debreceni Kölcsey Központ, szeptember 25.)

(Magyar Nemzet, 2009)