Valami mozdul (Debrecen Dixieland Band)

 

Debrecenben hosszú időn át egyetlen ze­nekar, a Debreceni Dzsesszegyüttes számí­tott a dzsesszmuzsika reprezentánsának. Az egykori alapító és vezető, dr. Kiss Ernő szo­morú halá­lával ez a hagyomány megsza­kadt, s pár éven át csak szórványos kísérle­tezések jelezték, hogy a dzsessz, mint élő ze­ne, nem halt ki teljesen a városban. Újab­ban azonban biztató fejle­mé­nyek utalnak arra, hogy mind nagyobb számban akadnak olyan muzsikusok, akik figyelme az improvizatív zene felé fordult.

A Simonyi út 38. alatt heti rendszeresség­gel működő debreceni dzsesszklub először ta­valy novemberben rendezett egész estés koncertet a városban élő, a dzsessz valame­lyik válfa­ját művelő előadók, együttesek számára. A sikeres bemutatkozást követte a második este, a­mely ismét remek hangulat­ban zárult.

A műsort Vasvári Béla (dob) kvartettje nyitotta meg (Varga Attila zongora, Csépes Sán­dor basszusgitár, Vásárhelyi Árpád szopránszaxofon). Az egyetemisták, főisko­lások alkotta csoport nem régen alakult, de swinges összeállításával máris kellemes per­ceket szerzett a kis klubot zsúfolásig meg­töltő közönségnek. Őket a zongoristaként, komponistaként figyelemre méltó tehetséget mutató egyetemista, Karcza Ildikó követte, aki a Simonffy Emil Zene­isko­lá­ban Kulcsár Zoltán növendéke.

Az est igazi eseményét a Debrecen Di­xieland Band bemutatkozása jelentette. Eb­ben a nyolctagú zenekarban van hivatásos muzsikus, egyetemi hallgató. technológus, műszaki kal­kulátor: s szövetkezésük jó re­ményt ad arra. hogy a műfajban ütőképes, színvonalas együt­tes­sel rendelkezzen a város. Gyarmati Zoltán (szaxofonok), Nagy Imre (trombita), Gyarmathy István (klarinét). Fejes Márton (harsona), Tikász Sándor (bendzsó), Erdei Kálmán (zongora). Fazekas Csaba (bőgő) és Mátyás Ferenc (dob) társu­lása vidám, lendületes ragtime, dixie és blues számaival rendre tapsra ragadtatta a hallgatóságot. Az együttesben komoly szán­dék munkál arra, hogy a hangszerelések pontos visszaadásán túl önálló, hangszerszó­lókkal dí­szí­tett előadásmódot alakítson ki. Ez nyilvánvalóan sok befektetést igényel, de a zenekar fel­ké­szültsége jó eredményekkel biztat. Olyan együttes alakult meg Debre­cenben, amely vál­lalati, intézményi és köz­művelődési rendezvényeken máris színvona­las műsort nyújthat az érdek­lődőknek; meg­hívásukat így hát csak ajánlani tudjuk. Csakúgy, mint a velük egy műsorban fellé­pő Debreceni Dzsesszegyüttesét, amely Mé­hes János basszusgitárossal kiegészítve élve­zetesen szólaltatott meg dzsessz-örökzöldeket.

Fórumként tehát beváltotta ígéreteit a debreceni dzsesszklub estje, ám az érdeklő­désből s a közreműködők létszámából követ­kezően ősszel már tágasabb tér, például a Pódium terem kívántatna a debreceni elő­adók hangversenyéhez. Szerkesztett, vendégszólistákkal vonzóbbá tett összeállí­tással, féléves rendszerességgel itt azok mu­tathatnák be tudásukat, akik hosszabb távon is hangjukat kívánják hallatni Debrecen (könnyű?)zenei életében.

(Hajdú-bihari Napló, 1986)