Valami mozdul (Debrecen Dixieland Band)
Debrecenben hosszú időn át egyetlen zenekar, a Debreceni Dzsesszegyüttes számított a dzsesszmuzsika reprezentánsának. Az egykori alapító és vezető, dr. Kiss Ernő szomorú halálával ez a hagyomány megszakadt, s pár éven át csak szórványos kísérletezések jelezték, hogy a dzsessz, mint élő zene, nem halt ki teljesen a városban. Újabban azonban biztató fejlemények utalnak arra, hogy mind nagyobb számban akadnak olyan muzsikusok, akik figyelme az improvizatív zene felé fordult.
A Simonyi út 38. alatt heti rendszerességgel működő debreceni dzsesszklub először tavaly novemberben rendezett egész estés koncertet a városban élő, a dzsessz valamelyik válfaját művelő előadók, együttesek számára. A sikeres bemutatkozást követte a második este, amely ismét remek hangulatban zárult.
A műsort Vasvári Béla (dob) kvartettje nyitotta meg (Varga Attila zongora, Csépes Sándor basszusgitár, Vásárhelyi Árpád szopránszaxofon). Az egyetemisták, főiskolások alkotta csoport nem régen alakult, de swinges összeállításával máris kellemes perceket szerzett a kis klubot zsúfolásig megtöltő közönségnek. Őket a zongoristaként, komponistaként figyelemre méltó tehetséget mutató egyetemista, Karcza Ildikó követte, aki a Simonffy Emil Zeneiskolában Kulcsár Zoltán növendéke.
Az est igazi eseményét a Debrecen Dixieland Band bemutatkozása jelentette. Ebben a nyolctagú zenekarban van hivatásos muzsikus, egyetemi hallgató. technológus, műszaki kalkulátor: s szövetkezésük jó reményt ad arra. hogy a műfajban ütőképes, színvonalas együttessel rendelkezzen a város. Gyarmati Zoltán (szaxofonok), Nagy Imre (trombita), Gyarmathy István (klarinét). Fejes Márton (harsona), Tikász Sándor (bendzsó), Erdei Kálmán (zongora). Fazekas Csaba (bőgő) és Mátyás Ferenc (dob) társulása vidám, lendületes ragtime, dixie és blues számaival rendre tapsra ragadtatta a hallgatóságot. Az együttesben komoly szándék munkál arra, hogy a hangszerelések pontos visszaadásán túl önálló, hangszerszólókkal díszített előadásmódot alakítson ki. Ez nyilvánvalóan sok befektetést igényel, de a zenekar felkészültsége jó eredményekkel biztat. Olyan együttes alakult meg Debrecenben, amely vállalati, intézményi és közművelődési rendezvényeken máris színvonalas műsort nyújthat az érdeklődőknek; meghívásukat így hát csak ajánlani tudjuk. Csakúgy, mint a velük egy műsorban fellépő Debreceni Dzsesszegyüttesét, amely Méhes János basszusgitárossal kiegészítve élvezetesen szólaltatott meg dzsessz-örökzöldeket.
Fórumként tehát beváltotta ígéreteit a debreceni dzsesszklub estje, ám az érdeklődésből s a közreműködők létszámából következően ősszel már tágasabb tér, például a Pódium terem kívántatna a debreceni előadók hangversenyéhez. Szerkesztett, vendégszólistákkal vonzóbbá tett összeállítással, féléves rendszerességgel itt azok mutathatnák be tudásukat, akik hosszabb távon is hangjukat kívánják hallatni Debrecen (könnyű?)zenei életében.
(Hajdú-bihari Napló, 1986)