Jazz-győztesek (Zongora-tehetségkutató)
Maloschik Róbert szervezőmunkája eredményeképpen hosszú évek után ismét versenyen mérhették össze tudásukat a fiatal dzsesszmuzsikusok, jelesül a zongoristák.
Az ötletgazda, a rádió dzsesszműsorainak szerkesztője a nyolcvanas években fiatalon elhunyt, nagy tehetségű Füsti Balogh Gábor zongoristáról nevezte el a vetélkedőt, amelyre a Felvidékről, a Délvidékről és Erdélyből is beneveztek muzsikusok. A megmérettetésre alkalmasnak ítélt tizennégy fiatal (a tizenötödik, jugoszláviai jelentkezőt katonának hívták be Koszovóba) öt fordulóban mérte össze tudását, közülük végül heten kerültek be a június 5-én a rádió Márványtermében megtartott döntőbe, amelyet a Bartók rádió közvetített.
A neves muzsikusokból álló zsűri a magas szintű versengés után megosztott első díjban részesítette Szabó Dánielt és Oláh „Cumó " Árpádot. Előbbi jutalma lemezfelvétel a Warner Music Hungary cégnél (a Matáv támogatásával), utóbbi a dzsesszképzés Mekkájának számító amerikai Berklee School of Music ösztöndíját (a 3500 dolláros részvételi díj kétharmadát) nyerte el az intézmény jövő nyári öthetes mesterkurzusára; a maradék összeget a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Hivatal állja majd. S hogy az utazási költségekkel se legyen gondja, ő nyerte el a különdíjat is. (Zárójeles, de figyelemre méltó tény: a döntőbe jutott hét versenyzőből hat roma származású). A második helyen Balázs József végzett, díja egy félmilliót érő Roland-zongora; a harmadik pedig Pataj György lett, aki a Magyar Rádió 100 ezer forintos díját vehette át. A legjobb balladajátékosnak járó különdíjat, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 50 ezer forintos jutalmát Gáspár Károly, a legjobb improvizációért járó különdíjat, a Budapesti Őszi Fesztivál Kht. meghívását az őszi seregszemlére Botos Róbert kapta. Négy nagy hanglemezkiadó, a Sony, a Warner, az EMI-Quint és a Polygram magyar képviseletei egyenként 30 ezer forint értékű dzsesszcsomaggal kedveskedtek négy versenyzőnek. Szabó Dániel ráadásként abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az ő játékával nyílik meg pénteken a budapesti Petőfi Csarnokban kezdődő magyar dzsesszfesztivál.
Miért fontos a helyezések és a jutalmak felsorolása? Azért, mert két, megközelítőleg egymillió forintos első díj jelzi a műfaj megbecsülését és a fiatal magyar tehetségekbe vetett bizalmat. A vasfüggöny által elzárt magyar dzsesszmuzsikusok évtizedeken át csak nagy nehézségek árán kapcsolódhattak be a külföldi vérkeringésbe, holott a dzsessz nemzetközi zene, művelése feltételezi a gondolatok folyamatos kölcsönhatását. A lemezfelvételi lehetőség éppen a nemzetközi bemutatkozás esélyét kínálja, az amerikai mesterkurzuson szerzett impulzusok pedig egy életre meghatározhatják egy muzsikus pályakezdését. A versenyzők felkészültsége és a verseny sikere összefügg azzal az egyre kiterjedtebb oktatási programmal, amelynek keretében az alsó foktól egészen a Zeneművészeti Főiskola dzsessztanszékéig mind több intézményben nyílik lehetőség ezzel a zenével megismerkedni. Meglehet, oly sok kiváló művész és tudós után Magyarország egyszer a dzsesszmuzsikusairól is nevezetessé válik.
(Napi Magyarország, 1998)