Keresztek (Kis Grencsó-tan)

 

(Fotó: Czabán)

Keresni. Fakopács. Cifraszűr. Macikótánc. Hagyományos. Ébresztő. Grencsópista CD-je. Éb­redés. 1996. Felnyírt haj, kicsit tudálékos arc. Szemüveg. Tájszólás. Hallgatás. Alt- és szop­ránszaxofon, tárogató. Masina. Az is trió volt, még Szombathelyen. A hetvenes/nyolc­vanas évek vége/eleje. A vidéki szakmunkás a színpadra áll, jazzt játszik, zene gyanánt újságpapírt zörget. Derültség. (Valamikor New York-ban ugyanezt teszi John Zorn, a kollázs mágusa.) Aztán elmarad a vidék, el a szakmunkás, elsárgul az újságpapír. Találkozások: Szabados, Dresch. A szabad zene nyilvánossága. Magyar, avantgárd. Nép, zene itt, feketék, Amerika ott. Ezt hallgatni, azt figyelni. Meghatározni, különbözni. Fotózni. Keresni. Nem standard. Nem iskola. Misi és Pisti. Ők az üzenet. Győr, Jazz Stúdium. Bem rakpart, Közgáz klub. Ellene, nem vele. Egyetemisták, füst, veríték, rituálé. Valami történik. Mindenkor meghalni, fel­támadni. Együtt, de külön is. Misi bemegy az erdőbe, Pisti megáll az irtáson. Körülnéz. A Kollektíva. Bújdosó. Mezitlábas. Kicsi lovam. Adyton 001: 1988-89. Magyar is, meg csak úgy zene. S aztán: húr, szakadó. Jaj, Misi maga, jaj, Pisti maga. Több-e kétszer egy, mint kettő? Valami elmúlt, valami. Pedig már szabadon. Már nincs ellen. Vagy megint? Keresni. Megvilágosodni. Megtérni. Keresztek, utak. Az egyik végén Monk. A disszonáns, a fanyar, a szögletes, a vízválasztó. A másik vége a láthatatlanba vész. Mi számít? Vár állott, most kőhalom. Csak menni, járni. Altszaxofon, szopránszaxofon, klarinét, tárogató. Hallgatni, megint, csendesen, befelé. A Mester köre, Misi köre, maga. Nép, zenék: etno. Makám. A mindig dilemma: együtt, vagy egyedül. Különválni, nem beszélni, aztán mégis megszólalni. Városi folklór. Most szép lenni katonának. Villa Negra. Ragtime. Találni. Keresni.

(Bárka Színház, Hajónapló, 1997)