Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Pentaton (Dresch Mihály)

 

Debrecenben koncertezett szerda este a magyar zene egyik eredeti tehetsége. Vonattal ér­ke­zett a városba, mert a rendezőknek nem futotta szállítási költségre. Szaxofonjait maga cipelte, de még mindig jobban járt, mint bőgőse, aki behemót hangszerével ugyancsak furcsa látványt nyújthatott a Hajdú expresszen. A legké­nyelmesebb szerep a dobosnak jutott: rá a vonatje­gyek gondozása maradt, mert kölcsönhangszeren játszott a koncerten.

  

Itt tartunk pillanatnyilag az üzleti hasznot nem hozó művészeti produktumok forgalma­zásában.

No persze, kit érdekelnek manapság holmi gyanús jazz-zenekarok, amikor előttünk van 1991, minden idők legnyomorúságosabb magyar esztendeje?

Igen, igen: de próbált-e már valaki kölcsönzött dobfelszerelésen játszani?

A sok mindenben példaképnek tartott skandináv országokban a kultúra finanszírozásának három szintje van: állami (miniszteriális), területi és helyi. A költ­ségvetési arányok minden szinten világosak, a kere­tek elosztásáról szakmai testületek döntenek; az ap­parátusok pusztán szervező-egyeztető feladatot látnak el.

Svédországban, Norvégiában és Dániában a jazz is jelentős állami támogatásban részesül. Svédországban a legjobb jazzmuzsikusok fizetést (ösztöndíjat) kapnak az államtól, hogy alkotómunká­jukban ne akadályozzák őket filléres megélhetési gondok. Ugyanott minden év­ben jelentős összegeket fordítanak koncertprogramok, turnék, lemezfelvételek elősegítésére, mert egy harminc ezres városban ötven-hatvan érdeklődőnél többen ott sem kíváncsi­ak erre a zenére. A svédek kultúrpolitikájukban büszkék mindar­ra, amit jól tudnak csinálni, és pénzt is áldoznak tá­mogatására, még ha az a kutyát sem érdekli.

Nem akarom most elmondani, hogy nálunk mi ré­szesült támogatásban az elmúlt negyven esztendőben; végül is az embernek van ízlése. Csupán azt szeret­ném megemlíteni, de azt is nagyon halkan, hogy Dresch Mihály azon muzsikusok egyike, akikben a magyar géniusz szó­lal meg. Szerdán Debrecenben szólalt meg, előtte a Hajdú expresszen beszélgetett muzsikus­társaival.

Tudja-e önök között valaki, hogy kicsoda Dresch Mihály?

Most, amikor az infláció rettenetében az emberek mindenféle esztelenségeket vásárolnak összevissza, jut-e valakinek eszébe, hogy van itt egy muzsikus, aki a hangszerén fülünkbe fúj­ja tragédiánkat, félelmein­ket, jövő-sóvárgásainkat? Hogy vannak itt művészek, akik sorsuk­ban vállalják sorsunkat, s a nagy tüleke­désben, a mondén hetilapok és tőzsdei árfolyamjelen­tések világában az emberi és a magyar felmutatására teszik fel életüket?

Szaxofon, bőgő, dob. Végül is ebben benne van az univerzum. Csak az a kérdés, hogy az ember maga benne van-e az univerzumban.

(Hajdú-bihari Napló, 1990)