Szépség és dinamika (Special Providence)

 

Új hang a magyar jazz fiatal tehetségekben bővelkedő mezőnyében a 2004-ben alakult Special Providence együttes. Első CD-jük Space Café címmel nemrégiben jelent meg.

Előbb a név. Special Providence – magyarul sorsszerűség, isteni gondviselés. Nem transzcendens értelemben, inkább a fogantatásra utalva. Arra, hogy a kőbányai zenei stúdió négy növendéke egymásra talált, és zenekart alapított. Kérdezhetnénk, mi ebben a különleges, hiszen együttesek általában úgy alakulnak, hogy a tagok egymásra találnak. A Special Providence tagjai azonban nem csak zeneileg találtak egymásra. Baráti szálak is összefűzik őket, ami nem mindenképpen feltétele egy zenekar létrejöttének. Ha így történt, az a jó szerencse jele: a közös emberi hullámhossz a zenei egyetértés és egyet akarás feltétele. És, ahogy szavaikból kivehető, az SP tagjai ízlésben, habitusban és zenei iránykeresésben egy húron pendülnek.

Fiatalok. Cséry Zoltán (billentyűs hangszerek), Kertész Márton (gitár) és Markó Ádám (dob) 25 évesek, Bata István (basszusgitár) 28. És a Kárpát-medence különböző részeiből – Vajdaság, Balatonfüred, Budapest – származnak. Egy új nemzedék a magyar jazz rajzó tehetségeinek sorában. Mások a forrásaik is: Sorolják: Scott Henderson, John Scofield, Pat Metheny, Gary Willis, Keith Jarrett, kortárs zene, elektronikus rock. Fúziós világ – jegyzem meg. Úgy van, hagyják helyben egyöntetűen. Számukra ez a világ izgalmas, ösztönző kihívás. És állítják: a jazz történetében már minden megtörtént. Most a keveredések, a sokféleség korát éljük. A lényeg, hogy egy zenekar megtalálja a saját hangját, a saját egyéniségét. Ők ezen dolgoznak, akaratuk és véleményük szerint kompromisszumok nélkül.

Na és az ellingtoni mondás: „It don’t mean a thing if it ain’t got that swing”? Mit ér, ha nincs benne swing? Hát, az mindenben ott van, mondják. Persze, inkább érzetszerűen. A „jazz” számukra olyan út, amely sokfelé vezet, amin sok minden elfér. Parker, Coltrane már jazztörténelem. Tudnak, tanultak róluk. Ők a saját, alapvetően improvizatív zenéjüket játsszák. Úgy tartják, hangzásuk már kialakult: a dallamosságot akarják párosítani a dinamizmussal. A szépséget az energikussággal. A kompozícióknak legyen világos szerkezete, azonosítható dallama, refrénje, lezárása. Álljanak össze egységes egésszé. A számokat elsősorban Cséry és Kertész írja, de végső formájukat, a hangszerelést a próbák során, valamennyiük hozzájárulásával nyerik el. A komponálás maga a szabadság, mondják.

Más a megjelenéshez, a kommunikációhoz való viszonyuk is. Az csak természetes, hogy van honlapjuk és e-mail címük (www.specialprovidence.hu), ahol minden lényeges információ elérhető róluk. És amely révén közvetlenül tartják a kapcsolatot az érdeklődőkkel. Ez is szabadság. Nem függenek forgalmazóktól, kereskedelmi érdekektől. Élnek, zenélnek, a munka terméke pedig így vagy úgy eljut a hallgatókhoz.

Azt is természetesnek, sőt ihlető lehetőségnek tartják, hogy mindegyikük mással keresi a kenyerét, pop-rock zenekarokban muzsikál. Legfontosabb önkifejezési formájuk azonban a Special Providence. Elégedetten  nyugtázzák, hogy szép számban vannak fellépéseik, és a közönség tetszéssel fogadja zenéjüket. A lemezbemutatót a Magyarországon koncertező amerikai Jeff Andrews előzenekaraként augusztus 8-án tartották az A38-as hajón. Amit nagy megtiszteltetésnek vettek.

Jó figyelni lelkesedésüket. Együtt vannak, zenélni akarnak, és rendíthetetlenül hisznek abban, hogy barátságuk száz év múlva is élni fog. És örülnek második első CD-jüknek, mert  az igazi első csak az interneten (www.dalok.hu) hozzáférhető. A Hunnia Records gondozásában minap megjelent Space Café dinamikát sugárzó, ízléses borítója hetven perc zenét rejt. Kézbe vehető, meghallgatható. Tíz szám, négy fej halszemoptikával. Zongora, szintetizátor, gitár, basszusgitár, dob. Akusztikus és elektromos hangszerek természetes együttállása, fiatalokhoz képest időnként meglepő romantikus felhangokkal. Néhány hangulatfestő cím, csak angolul: After the Rain, Momsterdam Airplane, Childhood, Lava, Falling Angels. Zene, ahogy állítják, műfaji keretek nélkül. Aztán megengedik: inkább jazz-rock. De a sajátjuk.

(Gramofon, 2007/3)