A zene világpolgára (Solti György)
A zenei világ október 21-én ünnepli a Budapesten született és a XX. század nagy karmesterei közé emelkedett Sir Georg Solti születésének századik évfordulóját.
Zongoristának indult, a Zeneakadémiát, ahol Dohnányi, Weiner, Bartók és Kodály is tanította, tizennyolc évesen végezte el. Az Operaházban karmesterként 1938-ban mutatkozott be. A zsidótörvények elől Svájcba költözött, ott vészelte át a világháborút, majd az ’50-es években Németországba, a frankfurti opera élére került, felvette a német állampolgárságot is. 1961-ben Londonba települt át, ahol a Királyi Operaház művészeti vezetőjének nevezték ki. Hosszú pályafutása során két zenekarhoz fűzte szorosabb, évtizedes kapcsolat: 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekart, 1979-től a Londoni Filharmonikus Zenekart vezette. A társulatok imádták, de rettegték is, mert a dobogón ellentmondást nem tűrő zsarnokként viselkedett. Karmesteri módszereit a művek alapos elemzése, a precíz kivitelezés és széles dinamikai skálán mozgó, temperamentumos előadásmód jellemezte.
Nevét elsőként hangfelvételei tették nemzetközileg ismertté. Lemezkiadója mellett hűséggel kitartott: fél évszázados kapcsolatuk alatt a Decca több mint 250 albumát – köztük 45 teljes operáét – jelentette meg. A Solti név márkavédjegy lett; felvételeinek gondozója a világszerte ünnepelt centenárium alkalmából életművének kiemelkedő vonulatát, operafelvételeinek új kiadásait állította középpontba.
Minden idők legjobbjának választott grandiózus felvételsorozata, Wagner A nibelung gyűrűje c. ciklusa újrakevert, 19 lemezes díszkiadásban kerül a közönség elé. Emellett „Solti Legacy” címmel kétlemezes válogatás ad áttekintést hat évtizedes pályájának fontosabb felvételeiből. Szerényebb kivitelben, egységes kartondobozokban, a szélesebb közönségnek szánva váltak újra elérhetővé operafelvételei, Mozart (15 CD), Verdi (16 CD), Wagner (36 CD), Richard Strauss (15 CD) művei. A sorozat első darabja kivétel: Bartók Béla zeneműveit tartalmazza hét CD-n.
Solti igazi terepe a XIX. század zenéje volt, Bartók azonban, akit a legkiemelkedőbb személyiségnek tartott, akivel valaha is találkozott, más megközelítés alá esik. De nemcsak ő: miközben a többi expatriált magyar karnagy tevékenységét féltékenyen figyelte, fontosnak tartotta a kortárs szerzők műveinek népszerűsítését. Ezért kapott helyet a válogatásban Bartók tizennégy szerzeményén kívül a többnyire ’50-es évekbeli felvételeket tartalmazó két ráadás CD-n Kodály négy (Galántai táncok, Páva variációk, Háry János szvit, Psalmus Hungaricus) és Weiner két (Szerenád kamarazenekarra, Csongor herceg és a manó) kompozíciója is.
Nagyszerű hírvivője ez a kiadvány a magyar zenének. Felhangzanak Bartók nagy művei, a két változatban is bevett Concerto és Táncszvit, aztán a Zene…, a Kékszakállú herceg vára (Sass Szilvivával és Kováts Kolossal), a Csodálatos Mandarin, a két hegedűverseny (szólista: Kyung Wha Chung), a három zongoraverseny (Vladimir Ashkenazy tolmácsolásában), a Divertimento, a Cantata Profana (amelynek történetét a karmester magára vonatkoztatta). Solti lendületes irányításával, a Chicagói Szimfonikus Zenekar és a Londoni Filharmonikus Zenekar (két számban a Budapesti Fesztiválzenekar) pazar előadásában szólal meg több mint nyolcórányi XX. századi zene, amelynek néhány, dodekafóniába hajló szerzeménye érthetővé teszi, hogy miért hat Bartók ma is túlságosan modernnek, nehezen befogadhatónak a koncerttermek törzsközönsége számára.
Sir Georg Solti élete nagyobbik részét külföldön töltötte, szülőhazájával – amely, mint hangoztatta, előbb a fasizmus, majd a kommunizmus alatt is megtagadta őt – csak öregkorára békült meg. Ebben némi része lehetett annak az ünnepi vacsorának is, amelyet a londoni magyar nagykövetség a nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett. Solti a szűk körű társaságban fesztelen hangulatban mesélt, anekdotázott, vallott műhelytitkairól, a nemzetközi művész létformájáról, a karmesterség lélektanáról. Szó esett a magyar zenéről, a magyar muzsikusoknak a világ zenekultúrájában betöltött szerepéről is. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a valóban kivételes teljesítményben nagy szerepe volt a sajátos közép-európai helyzet miatt kettős tudatú zsidó művészek érzékenységének és kreativitásának.
A Londoni Filharmonikus Zenekar 1995-ben ünnepi koncertekkel emlékezett meg Bartók Béla halálának 50.évfordulójáról. A londoni Royal Festival Hallban a magyar versenymű mellett Beethoven egyik szimfóniája szerepelt a műsoron. Solti a gyakran játszott darabot a zenekarral szinte összekacsintva, lazán, jórészt szemmozgással dirigálta. A Concerto azonban fokozott aktivitásra késztette, lenyűgöző erővel és összefogottsággal irányította az együttest. A teljesítményét hosszan ünneplő közönség előtt meggyőződhetett arról: az idős mestert különleges viszony fűzi ehhez a világhoz.
(Magyar Nemzet, 2012)