Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Kedvtelésből zenélnek (Color együttes)

 

Popberkekben mostanában úgy emlegetik Debrecent, mint a magyar Liverpool. Valóban, a vidéki városok közül egy sincs, amely az utóbbi években annyi színvonalas együttest adott volna az országnak, mint Debrecen. Az Astor, a Lux, a Panta Rhei és most a Color: mind tűnő, egyéni karakterű zenekarok, sorban aratták a babérokat a pop-dzsessz fesztiválokon. Ama­tő­rök, a szó nemes értelmében: kedvte­lésből zenélnek.

(Fotó: magánarchívum)

A Color tavaly nyáron tűnt fel orosházi területi vetélkedőn. Panoptikum című több tételes, sajátos hangvételű kompozíciójuk kivívta a szakemberek és a közönség elismerését, amit az Aranydiploma-minősítés is jelzett. Aztán következett az ismétlés: a győri országos találkozón újabb aranyérem, majd a Ki Mit Tud? akadályai, amelyeket végig sikerrel vettek. Karrierjük töretlen ívű: tíz hónap alatt a semmiből a csúcsra értek.

Ezt a „semmit” azért idézőjelbe kell tennünk. Hiszen a Color magját alkotó Bokor test­vérek zenei pályafutása majdnem tíz évvel ezelőtt kezdődött: Attila, a dobos csak ötödikes volt, amikor már vidé­ki kultúrházakban lépett fel a trió. A magyar beat hőskorszaka volt ez, amikor „gombaszámra” alakultak az együttesek, amikor minden teenager gitárokról és beatzenészekről álmodott, meg a világot jelentő deszkákról; amikor őrjöngő fiatalok tömegei töltötték meg a koncerttermeket, amikor még az együttesek az ifjúság élet­érzéseinek megfogalmazására vállal­koztak. Azóta persze sokat vál­toztak az idők: a beatből pop lett, a popból üzlet, az önkifejezés igé­nyéből az igények kielégítésének „programja”; a háborgó hullámok elcsitultak, minden megy békésen a maga kerékvágásában.

A Color együttes is végigjárta ezt az utat: a haknibrigádból az orvos­tudományi egyetem zenekara lett, amely melodikus, vokális számok tolmácsolásával szolgáltatta a talp­alávalót a bulikon, táncesteken. Sa­ját elképzeléseik megvalósítására ekkor még nemigen vállalkoztak, ehhez többszöri átalakulás után je­lenlegi felállásuk teremtett először komoly lehetőséget- Köz­ben zené­szekként is érettebbé váltak, a mű­fajhoz nélkülözhetetlen technikai apparátusuk is gyarapodott, s a sok munkát és gyakorlást igazolta a si­ker, amely újabb erőfeszítésekre ösztö­nözte őket. A Ki mit tud? meg­nyerésével olyan helyzeti előnyt szereztek, amelyet egyébként talán soha nem értek volna el. A publicitással együtt a rádió-, tv-, lemezfel­vétel lehetősége villant fel előttük, s ők természetesen éltek az alkalommal.

Emlékszünk még a korábbi Ki Mit Tud?-győztesekre, s arra, hogy két út állt előttük: vagy meglovagolták a sikert és profikká váltak, vagy amatőrök maradtak, és (sajnos) eltűntek a süllyesztőben. Az „üzem” nem ismer más alternatívát, s a Colornak is e között kell választania. Hogy pontosabban érzékeljük helyzetüket, le kell mondani polgári foglalkozásukról is: Bokor Gyula orvos, tudományos gyakornok; Bokor Tibor III. éves orvostanhallgató; Bokor Attila az Ybl főiskola I. éves hallgatója, Láhmer Emil irodagép-­műszerész, Pólya László I. éves ze­neművészeti főiskolás.

A zenekarvezetővel, Bokor Gyu­lával terveikről, elképzeléseikről beszélgettünk szobá­jában, az orvosi egyetem elméleti tömbjének hete­dik emeletén.

- Mi a két út közül a harmadikat választjuk - mondja a fekete hajú, bajuszos fiatalember. - Amatőrök maradunk, mindenki folytatja ta­nulmányait, s a munka mellett ze­nélünk továbbra is. Ismerve az ilyenkor szokásos eljárást, sokan megkérdezték tőlünk, hogy mi is Pestre megyünk-e? Válaszunk ha­tározottan az, hogy nem. Mi innen indultunk el, mint debreceni zene­kar értünk el sikert, eztán is itt akarunk élni.

- Miért zenéltek, mi a célotok vele?

- Gyerekkorunk óta életünk ré­sze a zene, saját örömünkre, kedv­telésből csináljuk. Nem a zenéből akarunk megélni. Ezért úgy gondo­lom, megengedhetjük magunknak, hogy olyat játsszunk, ami igényes, és a közönségnek is tetszik.

- Szép program, de nyilván tisz­tában vagytok azzal, hogy megvaló­sulása nem csak rajtatok múlik.

- Igen, tudjuk, hogy a rádióban, tv-ben, lemezgyárban mások a fel­tételek, s hogy innen, Debrecenből adminisztrálni is nehéz magunkat. Ezért is csatlakozott hozzánk Várszegi Gábor, a Gemini együttes volt tagja, és segít ügyeinket intézni, dalszövegeket írni, s stúdiókban fel­vételeket készíteni. Hiszünk abban, hogy sikerül saját elképzeléseink szerint dolgoznunk.

- Legközelebbi tervek?

- A Szovjetunióba, Ashabadba kaptunk meghívást egy könnyűzenei fesztivál gálaestjére; ezt egyetemi vizsgák miatt nem vállaltuk. A múlt héten készült el Ikarusz című számunk tv-felvétele, amit június első szombatján az Egymillió fontos hangjegyben forgatnak le, A nyár közepén részt veszünk az Erkel Színházban rendezendő popfesztiválon, dalunk kislemezen is megjelenik majd. Augusztus elején indulunk a Ki Mit Tud?-osokkal Varsóba, Leningrádba, Helsinkibe. Közben állandóan készülünk, új számokat szerzünk, s ha repertoárunk elegendő lesz hoz­zá. szeretnénk Debrecenben egy önálló koncertet adni.

Akik hallgatták, maguk is meg győződhettek róla: a Color együtt sajátos hangvételű, eredeti tehetségről és elképzelésekről tanúskodó zenével jelentkezett a Ki mit tud?-on Értő zenészek mindahányan; szavaikból az is kiderül, hogy zenében, mondanivalóban igényes programmal indulnak a második, nehezebb menetnek; hogy kivívása után a sikert meg is tartsák. Szurkolunk nekik, hogy eredményesebben végezzék, mint Panoptikum című szer­ze­ményük figurái, akik „elnyelt az időáradat”.

(Hajdú-bihari Napló, 1977)