Hard-rock és új hullám (Országos amatőr pop-rock-dzsessz vetélkedő)
Október első hétvégéjén Győrött rendezték meg a hazai amatőr pop-dzsessz-rock együttesek versenyének döntőjét. A megyei és a területi selejtezők után 14 zenekar került a fináléba, közülük ezúttal hiányoztak a debreceniek.
A bemutatott műsorok alapján úgy tűnik, az amatőr mozgalom jelenlegi szakaszában aligha hoz lényeges változást a magyar popzenei életben. A zenekarok többsége hard-rockot játszott, a stílus minden sémájával és közhelyeivel, és szövegei sem tudtak az elkoptatott fordulatoknál érdemlegesebbet közölni. Deep Purple-, Uriah Heep-, Led Zeppelin-hatás érződik még mindig ezeknél az együtteseknél, pedig már eltelt néhány év azóta, hogy a kemény rock megalapítói a színre léptek. Több zenekar szerepelt három gitár és dob felállításban, s bár zenei felkészültségük kielégítő, az eredetiség, az önállóság, az egyéni hang nagyon hiányzott játékukból. (Ebbe a kategóriába tartozott például a budapesti Dózis, Hard-Genius Rock, Rádiusz, Stressz együttes.)
A hard-rock művelőin kívül akadt, aki folkot (a szombathelyi Na és), akadt, aki dzsessz-rockot (a szombathelyi Pomákáné), rhytm and bluest (a budapesti Smog) és dzsesszt (a szombathelyi Masina) játszott. Feltűnő volt, hogy a hazai új hullám képviselői közül teljesen hiányoztak a fővárosi zenekarok; egyedül a bajai Fórum illeszkedett ebbe a stílusba. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy azok a zenekarok, amelyek az „apák" zenéjét megtagadva igyekeznek visszahozni a rock eredeti, önkifejező jellegét, távol tartják magukat attól a versenytől, amely eddig az amatőrök legfontosabb minősítő lehetősége volt. A vidék pedig jelenleg – mint azt láttuk – nem képes potenciális erővel hozzájárulni a megújuláshoz, utána kullog a jelenségeknek.
A fesztivál vándorserlegét a salgótarjáni Fanyul zenekar nyerte el. A hard-rock stílus amerikai változatát művelték nagyon jó összjátékkal és kiemelkedő egyéni hangszeres képzettséggel. Aranydiplomát kapott a valójában legjobb zenei teljesítményt nyújtó Masina dzsesszegyüttes és a Fórum, ezüst diplomával jutalmazta a zsűri a tatabányai Onyx és a budapesti Smog együtteseket.
Számomra két produkció tűnt érvényesnek. A bajai Fórum – jóllehet, játékában nyilvánvaló a jugoszláv új hullám hatása – színpadi megjelenésével, előadásmódja játékosságával és a zenéjéből sugárzó iróniával szellemet hozott a fárasztó és egyhangú zenefolyamba. A Masina dzsesszegyüttes fuvola-szaxofon-basszusgitár-dob formációban teljesen profi műsorral lepte meg a közönséget: jól megválasztott témák, ötletes improvizációk, tudatos építkezés és egyéni hang jellemezték összeforrott játékukat.
Egészében véve némi csalódást keltett a verseny, s többen nosztalgiával emlegették a Panta Rhei, a Color és a Kis Rákfogó hajdani feltűnését. Ilyesfajta felfedezéssel nem szolgált ez a találkozó; úgy látszik, ezt máshonnan kell várnunk.
(Hajdú-bihari Napló, 1981)