Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Lézersugár és bukósisak (Omega-koncert Debrecenben)

 

Hivatalos belépővel is csak kemény küzdelem árán sike­rült bejutnom csütörtök este a Hobo Blues Band és az Omega együttesek koncertjére a Dózsa-stadionba. Ennyien valószínűleg még soha nem gyűltek össze Debrecen­ben könnyűzenei hangver­senyre – becslések szerint tízezernél többen lehettek –, s a tömeg ismét próbára tette a rendezők erejét.

Fél nyolc után jeggyel már lehetetlen volt megközelíteni a bejáratokat, emiatt egymást érték az inzultusok. Az est végül különösebb rendbontás nélkül zajlott le, eltekintve néhány, a színpadra röppenő, tűzveszélyes csillagszórótól.

Óriási ez a nézőszám, kü­lönösen, ha a nagyerdei sza­badtéri színpad nyári kon­certjeinek látogatottságával vetjük össze: a Neoton, az Apostol vagy az Új-Skorpió együttesek műsorait összesen, ha ezren nézték meg. Akkor, amikor a hajdanán botrá­nyos végeket érő beatzenéi koncertek mai utódjai egyre inkább elvesztik közönségü­ket, még különösebbnek tű­nik ez a felfokozott érdeklő­dés az Omega programja iránt. (A Hobo Blues Bánd műsorával más össze­függés­ben később kívánok foglal­kozni. Itt csak annyit: hangu­latilag kellőképpen előkészí­tették az est „fénypontjának” színpadra lépését, noha egé­szen mást képviselnek: a blues és a rock hagyományait folytatják.)

Aki viszont a dermesztővé váló hidegben végigdideregte az Omega nagy jelenetét, né­mi magyarázatot kapott a tömegneurózisra. Másfél évtize­des jelenlét a piacon, állandó – tény­legesen is az – fejlő­dés, rendszeresen megjelenő nagylemezek és koncertkörutak, sikerek nyu­gaton, s mindig valami meghökkentő­en új látványosság a színpa­don – körülbelül ebben lel­hető az Omega sikerének tit­ka. No, és természetesen ab­ban, hogy zenéjük tízezrek tudat­alattijára hat bódítóan.

Ez utóbbi azért is érthe­tetlen, mert az Omega tagjai véleményem szerint semmifé­le alkal­mazható magatartásmintát nem közvetítenek: nem tartoznak a manapság divatos „digó”, illetve „rocker” fazonok egyikéhez sem, nem vállalnak föl semmi olyat, ami a ma Magyaror­szágon élő fiatalokkal vala­mennyire is kapcsolatba hoz­ható, viszont nagyszerűen ismerik a tömeg­pszichózis használhatóságának lehetőségeit a szórakoztató-iparban.

Ugyanis rájöttek, hogy az Omega ma már nem közönsé­ges popzenekar, hanem intéz­ménnyé vált. A fiatalok tízez­rei bennük, lemezeiken, kon­certjeiken olyasmivel talál­koznak, amit egyetlen más magyar együttes nem ad meg nekik. A vezető nyugati együttesek mintájára kitalált „űr-rock”, a „kozmikus” táv­latokat nyitó elektromos ze­ne, a sejtelmesen misztikus, elvontan romantikus szövegek, a profi módon meg­tervezett, nagyhatású színpa­di show mind-mind érthetően magával ragadja a tizenéve­sek meglóduló képzeletét.

Ahogyan például most füst­felhőből kilépve űrhajós ru­hákban, 74-es mintájú bukó­sisa­kokban, lézersugarak szemkápráztató kavalkádjában elkezdték koncertjüket, az valóban lehen­gerlő volt. S amikor kiderült volna, hogy a zene tulajdonképpen kevés önmagában, mindig újabb és újabb „csoda” történt a szín­padon, ami szárnyaira eresz­tette a képzeletet. Ebben va­lóban nagy az Omega: kitű­nően érzik, mikor mire van szükség. És nem sajnálják a fáradságot a fokozás kiagya­lásához, a még hatásosabb trükkök bevetéséhez.

Vitathatatlanul eredménye­sen. Lemezeik, koncertjeik, ha így bírják tovább szusszal, békés, nyugodt öregkort biztosítanak majd nekik. De a harminchoz közeljáró „ve­terán”, aki a beat­mozgalommal együtt nőtt fel, s végig látta megzabolázásának tör­ténetét, kissé kesernyésen néz­te ezt a szemfényvesztést, a tinik ezreit, amint a kollektív magány mákonyos bódulatában együtt énekelték az Omega slágereit. És arra gondolt, hogy ezek a gyerekek vajon ugyanígy el tudnák-e énekelni például a magyar himnuszt is?

(Hajdú-bihari Napló, 1979)