Az ünnepek előtt

 

Az év vége csúcsforgalom a hanglemez-kereskedelemben: novemberben, decemberben szép számmal jelen­tek meg az újdonságok, ame­lyek közül több tematikájá­ban is a karácsonyhoz illesz­kedik. Van miből válogatni; szokásos, műfajok szerinti hanglemezfigyelőnk ezért ezúttal inkább afféle lajstro­ma a kínálatnak.

Nem lebecsülvén a hazai produkciókat, szemlénk élére néhány külföldi átvétel kí­vánkozik. Ilyen például két reprezentatív album, Mo­zart Figaro házassága című operája Solti György dirigá­lásában és Verdi Don Carlosa parádés szereposztás­ban (PlacidoDomingo, Montserrat Caballe, Sherill Milnes, Simon Estes; a Covent Garden Opera zeneka­rát Carlo Maria Giulini ve­zényli.) Igaz, ezeknek az al­bumoknak az ára túl van a félezer forinton, de még mindig olcsóbbak, mintha nyugati kiadásban akarnánk őket megvenni. Az EMI-felvételekhez képest kevésbé kell a pénztárcába nyúlni a CBS mesterművek sorozatá­ból átvett híres Richard Strauss-zeneműért, az Imí­gyen szóla Zarathustra szim­fonikus költeményért, amely „csak” szólólemez a New York-i Filharmonikusok Zubin Mehta vezényelte pazar előadásában.

A kortárs zene vélhetően nem tartozik a szélesebb le­mezvásárló közönség favori­záltjai közé, mégis, sőt, ép­pen ezért, érdemes emlí­tést tenni egy újszerű vál­lalkozásról. A Hungaroton két különálló, de egybetar­tozó lemezen jelentette meg a „Főzőcső”, azaz a Fiatal Zeneszerzők Csoportja alkotóinak közös szerzői leme­zét. Hollós Máté, Gémesi Géza, Nógrádi Péter, Nagy Árpád, Reményi Attila, Szi­geti István, Fekete Gyula, Mohay Miklós, Faragó Béla, Olsvay Endre, Kiss Sándor, Rózsa Pál nevét egy-két ki­vételtől eltekintve alighanem csak a szűkebb szakma is­meri; ezért is hasznos ez az antológia, amely a jövő Kurtágjaival, Petrovicsaival, Durkóival ismerteti meg a hallgatót.

A kifejezetten karácsonyi ihletésű lemezek között kü­lön figyelmet érdemel a Debreceni Kollégiumi Kán­tus karácsonyi és húsvéti protestáns dalokból összeál­lított, puritánságában is megkapó felvételsorozata, amely az egyházi kiadású albumok után az országos keresletnek örvendő kiadásban is hozzáférhetővé teszi a kitű­nő debreceni énekkar mun­káját. Egy másik vidéki ze­nei műhely, az utóbbi idő­ben igen sok felvételt készí­tő Capella Savaria karácso­nyi barokk muzsikával je­lentkezett. A várhatóan nagy keresletnek örvendő váloga­tás Esterházy Pál, Georg Telemann, Michel Corette, Francesco Manfredini, Buxtehude, Filippo Della Casa, Georg Böhm műveiből kí­nál egy korongra valót. Aszopránszólókat Zádori Má­ria énekli. A korhű hangsze­reken megszólaló darabok­ban közreműködik a Szom­bathelyi Énekegyüttes is.

Könnyedebb vizekre evez­ve, a csónak irányában fel­fedezhetünk egy különleges kép­ződményt: A Hőna har­sonakvartett Négyesfogat cí­mű lemezét. Már a hangszer­összetétel is ritkaság, a műsor pedig igazi öszvér: komolyzenei kompozíciókat épp úgy tartalmaz, mint szóra­koztató és dzsesszes darabo­kat. Ami összeköti őket, az a négy harsona eszményien ki­munkált együttes hangzá­sa. A Radioton márka dobta piacra a Ki mit tud? vetél­kedő népszerű folkelőadóinak lemezét, amelyen a Ke­mény Sára-Stack Orsolya énekkettős, a Sándorfalvi citerazenekar és a Los Andinos együttes hallható. A népzenéhez vezet át a Nép­szokások (Jeles napok) cí­mű összeállítás, ezen a Rá­dió felvételeiből az újévkö­szöntőtől a regölésig olyan elő­adók „méltatják” a jeles naptári ünnepeket, mint Dé­vai Nagy Kamilla, Fábián Éva, a Déli­báb, a Kaláka és a Vízöntő együttesek. Szere­pelnek rajta Mákvirágék, akik önálló albummal is elő­rukkoltak, újból megmutat­ják képességeiket modern hangvételű feldolgozásaik­ban.

A pop-rock-dzsessz műfa­jokban is bőven akadnak új­donságok. Említtessék zá­rásként két név: a dzsesszgitáros Babos Gyuláé, aki első szólólemezén a népdal­feldolgozástól a fúziós ze­néig széles palettán csillog­tatja hangszeres tudását; és a Bikini rockegyüttesé, amely bár zené­jében slágeres fordulatot vett, a szöve­geiben még üdítően (milyen képtelen szóhasználat ez a kesernyés-keserves mondatok kapcsán!) őrzi a gondolatot, fejezi ki a nemzedéki élet­érzést, a mellőzöttséget, a kiszorítottságot, a lemondó be­letörődés fájó tudatát – amiről karácsonykor sem igen lehet megfeledkezni.

(Hajdú-bihari napló, 1988)