Bartók zongorázik
Ezúttal nem fukarkodhatunk a jelzővel: szenzációs kiadvánnyal fejezte be a Bartók-centenáriumra megjelentetett sorozatát a Hanglemezgyártó Vállalat. Rendkívül elegáns külsővel (barna vászondobozon aranybetűkkel), két albumban, összesen tizenhárom lemezen hozta forgalomba Bartók valamennyi fellelhető hangfelvételét.
Az első dobozban a már eddig is ismert, a nagy hanglemeztársaságok által sokszorosított, elfogadható technikai minőségű anyagok kaptak helyet, míg a második, gyűjtőknek szánt doboz töredékeket, először publikált magánfelvételeket és családi fonográfhengerek másolatait tartalmazza.
Ez a két album minden bizonnyal a magyar hanglemezgyártás eddigi legnagyobb vállalkozása, s nemzetközileg is jelentős teljesítmény. Hogy miért? Azért, mert először dokumentálja teljességre törően azt, hogy a legnagyobb Bartók-zongorista maga Bartók volt. Felmérhetetlen kinccsel gyarapodott ezzel az anyaggal a magyar zenei élet: a muzsikusok abszolút viszonyítási alaphoz jutottak, a közönség pedig eredetiben hallhatja a zeneszerző zongoradarabjait. Éppen az albumok összeállításában főszerepet játszó Somfai László rádiós sorozata vezette be az érdeklődőket a Bartók-művek előadási problémáiba, a kialakult különböző előadói stílusokba, s most, íme, bárki meghallgathatja, miképpen szól az Allegro Barbaro, a Tíz könnyű zongoradarab, a Mikrokozmosz és a többi mű a legautentikusabb előadásban.
Hatalmas munka lehetett az albumok összeállítása, amiért mindenekelőtt Somfai Lászlót, Sebestyén Jánost, Kocsis Zoltánt és a hangmérnököket illeti köszönet. A hazai kutatás legújabb eredményeit a második rész foglalja egybe, amely igazi felfedezéssel, a sokáig zárolt Babitsné-Makai felvételekkel szolgál. Babits Mihályné megszállottja volt Bartókzenéjének, s megbízásából több viaszhenger, mintegy háromórányi felvétel készült a zeneszerző játékával. Ezek ugyan javarészt töredékek, de gyenge technikai színvonaluk ellenére is pótolhatatlan értékek, hiszen olyan művek részleteit is őrzik, amelyekből nem készült annak idején hanglemezfelvétel.
Ám az albumok természetesen nemcsak Bartók-szerzeményeket tartalmaznak, hanem Mozart, Liszt, Scarlatti, Kodály, Debussy, Beethoven műveinek előadásával Bartók kivételes zongorista képességeiről is tanúskodnak. A partnerek között pedig ott találhatjuk Basilides Mária, Szigeti József, Benny Goodman, Dohnányi Ernő és mások nevét. A hanglemezheteken kedvezményes áron forgalomba hozott albumokat pontos és alapos, fényképekkel illusztrált ismertetők hozzák közelebb a hallgatókhoz.
Ugyancsak a Bartók-centenárium jegyében jelent meg a hanglemezhetekre egy másik jelentős dokumentum, az 1937-38-ban készített hanglemezek utánnyomása, amely magyar népzenei felvételeket őriz Bartók lejegyzéseivel. A reprezentatív, háromlemezes album Bartók tudományos munkájának lenyomata, s eredeti népi énekesek és muzsikusok előadását rögzíti. Igazi érdekességét azonban Bartók lejegyzései adják, amelyek nemcsak a fül, hanem a szem számára is követhetővé teszik az intonáció változásait. Manapság, amikor dúl a vita a népzene megjelenési formái körül, hiteles kapaszkodót, szilárd támaszt nyújtanak ezek a muzeális értékű archív felvételek.
Az újdonságokban egyébként sem szűkölködő Hungaroton Hanglemezhetek legnagyobb szenzációja ez a három album volt. Közreadásukkal a Hanglemezgyártó Vállalat megtette a magáét; most már a kultúra- és zeneszerető vásárlókon múlik, hogy a Bartók munkásságáról valló dokumentumok mennyire válnak közkinccsé.
(Hajdú-bihari Napló, 1981)