Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Bartók zongorázik

 

Ezúttal nem fukarkodha­tunk a jelzővel: szenzációs kiadvánnyal fejezte be a Bartók-cente­ná­riumra meg­jelentetett sorozatát a Hang­lemezgyártó Vállalat. Rend­kívül elegáns külső­vel (barna vászondobozon aranybetűk­kel), két albumban, összesen tizenhárom lemezen hozta forgalomba Bartók vala­mennyi fellelhető hangfelvé­telét.

Az első dobozban a már eddig is ismert, a nagy hang­lemeztársaságok által sokszorosított, elfogadható tech­nikai minőségű anyagok kap­tak he­lyet, míg a második, gyűjtőknek szánt doboz töredékeket, először publikált magánfelvételeket és családi fonográfhengerek másolatait tartalmazza.

Ez a két album minden bi­zonnyal a magyar hangle­mezgyártás eddigi legna­gyobb vállal­kozása, s nemzet­közileg is jelentős teljesít­mény. Hogy miért? Azért, mert először dokumentálja teljességre törően azt, hogy a legnagyobb Bartók-zongoris­ta maga Bartók volt. Fel­mérhetetlen kinccsel gyara­podott ezzel az anyaggal a magyar zenei élet: a muzsi­kusok abszolút viszonyítási alaphoz jutottak, a közönség pedig eredetiben hallhatja a zeneszerző zongoradarabjait. Éppen az albumok összeállí­tásában főszerepet játszó Somfai László rádiós soroza­ta vezette be az ér­deklődőket a Bartók-művek előadási problémáiba, a kialakult kü­lönböző előadói stílusokba, s most, íme, bárki meghallgat­hatja, miképpen szól az Al­legro Barbaro, a Tíz könnyű zongo­ra­darab, a Mikrokoz­mosz és a többi mű a leg­autentikusabb előadásban.

Hatalmas munka lehetett az albumok összeállítása, amiért mindenekelőtt Som­fai Lászlót, Sebestyén Já­nost, Kocsis Zoltánt és a hangmérnököket illeti kö­szönet. A hazai kutatás leg­újabb eredményeit a máso­dik rész foglalja egybe, amely igazi felfedezéssel, a sokáig zárolt Babitsné-Makai felvételekkel szolgál. Ba­bits Mihályné megszállottja volt Bartókzenéjének, s meg­bí­zásából több viaszhen­ger, mintegy háromórányi felvétel készült a zeneszerző játékával. Ezek ugyan java­részt töredékek, de gyenge technikai színvonaluk ellené­re is pótolhatatlan értékek, hiszen olyan művek részle­teit is őrzik, amelyekből nem készült annak idején hangle­mezfelvétel.

Ám az albumok természe­tesen nemcsak Bartók-szer­zeményeket tartalmaznak, hanem Mozart, Liszt, Scarlatti, Kodály, Debussy, Beethoven műveinek előadá­sával Bartók kivételes zongo­rista képességeiről is tanús­kodnak. A partnerek között pedig ott találhatjuk Basilides Mária, Szigeti József, Benny Goodman, Dohnányi Ernő és mások nevét. A hanglemezheteken kedvez­ményes áron forgalomba ho­zott albumokat pontos és alapos, fényképekkel illuszt­rált ismertetők hozzák köze­lebb a hallgatókhoz.

Ugyancsak a Bartók-centenárium jegyében jelent meg a hanglemezhetekre egy má­sik je­lentős dokumentum, az 1937-38-ban készített hang­lemezek utánnyomása, amely magyar népzenei felvételeket őriz Bartók lejegyzéseivel. A reprezentatív, háromlemezes album Bartók tudományos munkájának lenyomata, s eredeti népi énekesek és mu­zsikusok előadását rögzíti. Igazi érdekességét azonban Bartók lejegyzései adják, amelyek nemcsak a fül, ha­nem a szem számára is kö­vethetővé teszik az intoná­ció változásait. Manapság, amikor dúl a vita a népzene megjelenési formái körül, hiteles kapaszkodót, szilárd támaszt nyújtanak ezek a muzeális értékű archív fel­vételek.

Az újdonságokban egyéb­ként sem szűkölködő Hun­garoton Hanglemezhetek leg­nagyobb szenzációja ez a há­rom album volt. Közreadá­sukkal a Hanglemezgyártó Vállalat megtette a magáét; most már a kultúra- és ze­neszerető vásárlókon múlik, hogy a Bartók munkásságá­ról valló dokumentumok mennyire válnak közkinccsé.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)