Csalavári csapdája

(BARTÓK) A művelt vi­lág megnyugodva fogadta a hírt: megtért hazája földjé­be Bartók Béla, a XX. szá­zad legnagyobb magyar ze­neszerzője. Megemlékezett az alkalomról a Hungaro­ton Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat is, a Mikrokoz­mosz részleteinek, illetve Bartók és Kodály népdal- feldolgozásainak megjelen­tetésével. A zseniális tanul­mánydarabok a centená­riumra kiadott Bartók zon­gorázik című gyűjteményesválogatásban már napvilá­got láttak; de mivel az ak­kori, reprezentatív album feltehetően csak kevesekhez jutott el, az újrakiadás a lemezgyűjtők sokaságával ismertetheti meg a Mikro­kozmoszt – a leghitelesebb, a szerző tolmácsolásában.

Igazi kuriózumnak szá­mít viszont a másik lemez, amit a zeneszerző Ameriká­ban élő, s a jogokat bir­tokló másik fia, Péter jelentetett meg 1952-ben. Ezen a tenorista Csabay László és a zongorista Koz­ma Tibor – ők is elhagy­ták hazájukat – szólaltat­ják meg a két komponista nép­dalfeldolgozásait. Ne ta­gadjuk: a szerzők életművé­nek csúcsait nem ezek a változatok jelölték ki; de az sem feledhető, hogy jelen­tős állomások voltak saját kompozíciós stílusuk ki­mun­kálásában. Ezeknek a vokális feldolgozásoknak — szemben a hangszeres mű­vekkel — ma nincs igazán kurzusuk: ezért is hat üdí­tően ez a hitelesnek tűnő változat. Nemigen tudnánk ma ilyen ének-zongora ket­tőst említeni, amely ennyi­re értően, a szerzők szándé­ka szerinti termé­szetesség­gel volna képes ezeket a da­lokat előadni – s ez bizony azt jelzi, hogy elgondolkod­tató fejlemények vannak a bartóki – kodályi életmű és program utóéletében...

(A NYOMORULTAK) Azt mondják, korunk a ze­nés színházé. Ami azt ille­ti, lassan már Dunát (Ti­szát, Keleti-főcsatornát stb.)lehetne rekeszteni a musi­calekkel, rockoperákkal, rock­balladákkal és társaik­kal. Tavaly nyáron például a szegedi nyári játékok egyik sikere volt A nyomo­rultak című musical, amely­nek hanglemezkivonata anapokban került az üzletek­be. Föl van ezen sorolva mindenki: a producer, a ze­neszerző (Claude-Michel Schönberg), a szövegíró, a rendező, a karmester, aszereplők, a hangmérnök –, s még Victor Hugónak is jut egy „nyo­mán”.

A Rock Színház vállalko­zását kell tisztelnünk a le­mezben – s ez az indíttatás szükséges egy ismeretlen darab zenés kivonatánakmegvásárlásához. Amúgy adallamok szépek – ha neméppen fülbemászóak is –, a hangszerelés igényes, s azelőadói lelkesedés végig tettenérhető (elsősorban a mű­fajban önmagát megtaláló Vikidál Gyula és Makrai Pál érdemel említést). A hangvétel kellőképpen ro­mantikus és sötét tónusú; a mindent átható nyomorúságot nem tudja feledtetni afinálé kötelezően, himnikusan optimista végkicsengése sem.

(BENKÓ) X-edik nagyle­meze jelent meg a hazánk­ban rendkívül népszerű Benkó Dixie­land Bandnek. Akkor, amikor a ma­gyar dzsessz alkotó elméi lemez nélkül vagy egy-két lemez­zel vegetálnak a peri­férián, Benkóék rendszere­sen jutnak lehetőségekhez. Sokan azt hiszik, hogy a di­xieland –dzsessz; pedig a dzsessz kreatív képviselői elhatárolják magukat ettől a párhuzamtól. A különbség abban fogalmazható meg,hogy a dixieland egy letűnt zenetörténeti korszak stíluselemeit konzerválja, míg a dzsessz nyitottsága, improvizatív volta miatt a minden­kori zenei trendek jellegze­tességeit szintetizálja magá­ban. E kategorizálás ellen persze maguk Benkóék tilta­koznának elsőként, s el kell ismerni, hogy ők igyekeznek is modernebb stílus­eleme­ket (swing 1930-40) be­építeni zenéjükbe. A műfa­jon belül kétségtelenül szín­vonalat képvisel a BDB – de népszerűségük legalább annyira köszönhető szervezőkészségüknek és publicitá­suknak, mint zenei képessé­güknek. Ezt dokumentálja Just Good Friends című lemezük is.

(CSALAVÁRI CSALAVÉR) Ha nem volnának idevágó korú gyermekeim, bizonyára elsikkadtam vol­na a Móra Ferenc meséje nyomán készült Csalavári Csalavér tündöklése és bu­kása című lemez megjelené­se fölött. Pedig hivatásos tollforgatóként igyekszem nyomon követ­ni a legújabb szellemi fejleményeket, de meg kell mondanom, ilyen érvényességű társadalom­po­litikai elemzéssel sehol nem találkoztam.

Íme a történet. Csalavári Csalavér, a róka min­dig éhes. Szeretne rendesen, rendszeresen étkezni. Húst! Ez azonban az állatok biro­dalmában sem megy könnyen. Csalavári is kényte­len mindenféle praktikák­hoz folyamodni. Csavaros észjárásával túljár vetélytársai eszén, sőt a prédamegszerzéséért egymásnak ugrasztja a főállatokat. Áldásos ténykedése révén a konku­rensek sorban eltűn­nek a színről– s Csalavári lesz az állatok főnöke. Kényúrként tobzódik kontrollálatlan hatalmában, amíg meg nem érkezik a Medve, aki módfelett elcso­dálkozik az Erdő társada­lomszerkezetében bekövet­kezett változásban, s össze­hívja a sűrű lakóit, hogynépszavazással döntsenek az uralkodó személyéről. Avoksolás eredménye egyér­telmű: az indulatok felszín­re kerülnek, s mindenki ele­mi erővel tiltakozik a róka önkényuralma ellen. Győz az igazság, aki nem hiszi, járjon utána.

A történetnek annyi szépséghibája van, hogy gyermekeim nem jutottak el a végkifejletig. Nem bírták elviselni a róka ármányko­dásait, s a felénél levétették a korongot.

(Hajdú-bihari Napló, 1982)