Játék kicsiknek és nagyoknak

 

Szent Miklós játékok

(SZENT MIKLÓS) Ér­dekes volna tudni, hogy a hanglemez-eladási sta­tisztikákban milyen he­lyet foglalnak el a tisz­tán vokális felvételek. Sokat mondana például a Schola Hungarica kó­rus évek óta tartó lemezsoro­zatának fogadtatása, amely sorozat tudomá­nyos igénnyel és sziszte­matikus következetesség­gel tárja a hallgatók elé a középkori európai és magyar vokális zene kin­cseit. Legutóbb például, a hanglemezhetekre meg­jelent reprezentatív válo­gatásban az euró­pai kul­túrkörben elterjedt Szent Miklós játékokba avatta be az érdeklődőket Dobszay László szerkesztésé­ben.

A XV-XVI. századi kéziratok alapján készült összeállítás három dra­matikus játékot és egy misét tartalmaz. A három leány, a fogoly fiú és a kárvallott kereskedő tör­ténetei keretbe illeszt­ve hangzanak fel. Ami a ko­rábbi albumokhoz képest szembetűnő változás: az énekelt passzu­sokban igen sok a szólórész, a párbe­széd, a játékok dramatur­giájának megfelelően. Kortárs kap­csolatokat je­lez, hogy a közzenéket és az utójátékokat Vidovszky László szerezte. Az emel­ke­dett hangvételű felvé­tel az ócsai református templomban készült Dobszay László és Szendrei Janka vezényletével; a szép kiállítású albumhoz mellékelt ismertető pedig a latinul megszólaló szö­vegeket három nyelven közli. A kettős lemez méltán illeszkedik a Hun­garoton nemzetközi figyel­met érdemlő vállalkozásaisorába.

(CSOKONAI) Több, mint százesztendős a hangrögzítés, de a ma­gyar hanglemezkiadásnak zenében és prózában is van még mit pótolnia. Hogy mást ne mondjunk: csak most, 1987-ben jelent meg az első olyan album, amely Csokonai Vitéz Mi­hály verseiből nyújt vá­logatást. A késlekedés vétkét csak az enyhíti, hogy Vargha Balázs szer­kesztő és Török Tamás rendező jóvoltából nagy­szerű változat került a közönség kezébe. A ren­delkezésre álló időkeret termé­szetesen nem tette lehetővé Csokonai életmű­vének átfogó bemutatását, az anyagban csak a lírai poémák kaphattak helyet, így többek között a Sze­gény Zsuzsi, a Tartózkodó kérelem, A tihanyi ekhó­hoz, A Magánossághoz, A Reményhez; de a versek olyan remek tolmácsolás­ban hangza­nak fel, hogy képesek a teljesség érze­tét kelteni. Básti Juli és Szacsvay László mellett egészen kitűnő Papp Zol­tán versmondása: A csi­kóbőrös kulacshoz cím­zett szerelemdal előadása egye­nesen revelációszámba megy.

(MAETERLINCK) A szimbolista költészet egyik leghíresebb alkotá­sa,Maurice Maeter­linck A kék madár című mese­játéka, most kettős leme­zen magyarul is hozzáfér­hetővé vált. Vas István fordítását felhasználva Horgas Béla készített a műből rádiójátékot, s a megszokott gya­korlatnak megfelelően ezt adta ki a Hungaroton. Az igazi boldogságot kereső két gyerek, TyltyI és Mytyl álombeli kalandjai a me­sék azon típusába tartoz­nak, amelyek borzongást kiváltó érde­kességükkel vonják bűvkörükbe a gyerekeket. A kíváncsiság úgy győzi le a misztikum keltette félelemérzetet, hogy megismeri természe­tét, és újbóli hallgatások­kal szelídíti meg a maga szá­mára. A kitartásnak természetesen ezúttal is megvan a jutalma, mert a gyerekek végül megtud­ják, mi is valójában a boldogság. Népes szerep­lőgárda segíti őket a fel­ismeréshez, köztük a két kislányt alakító Kútvöl­gyi Erzsébet és Hűvösvöl­gyi Ildikó.

(VÍZÖNTŐ) Ennek a kitűnő népzenei együt­tesnek a pályafutása azt példázza, hogy meny­nyire nem mindenki próféta a saját hazájában. Első önálló lemezük óta ponto­san tíz év telt el, s ha nem vettük volna hírét külföldi sikereiknek, ok­kal csodálkozhatnánk ki­tartásukon.

Igaz, a népzene ápolá­sának rendhagyó módját választotta ez a négy mu­zsikus: nem auten­tikus előadására szakosodtak, hanem a jelen legdomi­nánsabb közzenei nyelve­zetébe, a rockba oltva igyekeznek a folklórt a mai fülhöz igazítani. Fel­dolgozásaikban ennél fog­va meghatározó szerepet játszik az elektronika (szintetizátorok) és a rit­mus (dob), amit a kor­szerű stúdió­tech­nika hoz szintézisbe a magyar és más népek zenéjével. En­nek az irányvonalnak ko­rábbi előz­ményei voltak a Szörényi Leventével és Sebestyén Mártával készí­tett Jeles napok és Sze­relem című lemezek, amit most a Vízöntő önálló le­téte követ. Az eredmény több mint kísérlet: a mű­faji kategóriákat szétfeszí­tő, önálló zene létrehozá­sa; a nemes zenei maté­ria populáris köntösbe öltöztetése, azaz korszerű továbbéltetése.Nem minden dal fel­dolgozása egyformán sike­res, s a hallgató kissé ne­hezen tud megbarát­kozni Kiss Ferenc tanultas éneklésével – de nem kétséges, hogy a Villany­pásztor című lemez meg­győzően bizonyítja a Víz­öntő együttes útkeresésé­nek létjogosultságát.

(CSEH TAMÁS) Pol­cunkra került hát a Cseh-Bereményi kor­szakot lezáró utolsó, ket­tős album is. Címe mi más lehetne, mint Utóirat – pedig ez a gyűjtemény nem más, mint válogatás a hetvenes években kelet­kezett, és eddig lemezre nem került dalokból. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy lemezre nem kerülhetett dalokból – ha nem fel­tételeznénk, hogy a ter­més azért annál sokkal bőségesebb volt, lemez­koncepciókba nem illesz­kedően is átmentésre ér­demes.

A glasznoszty fuvalla­tait érezve ne féljünk ki­mondani: Cseh Tamás a szabadság szimbó­luma volt(?) egy korosztály szá­mára. Ne tőle, és ne is e sorok írójától várjuk an­nak megfogalma­zását, hogy egy dalénekes mi­ként lehet a Szabadság szimbóluma Magyarorszá­gon. Cseh Ta­mást a tör­ténelmi helyzet hívta lét­re, s tartja mindaddig életben, amíg szükség lesz rá. Tényekről van szó, s nem vélt vagy re­mélt társadalomképről. Cseh Tamásnak ennél fogva nincs önértéke. Mi értéke van, s ez kívül he­lyezi az esztétikai normák körén; őt nem értékelni, hanem hallgatni kell.

A borítón Tamás és Géza fényképe. Géza vál­la mögül Tamás bennün­ket néz; míg Géza tekin­tete valahová másfelé ve­tődik. Ő már látja, hogy a helyét egy másik szö­vegíró veszi át. Úgy hív­ják, hogy Csengey Dénes.

(Hajdú-bihari Napló, 1987)