Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Küllem és tartalom

 

Ha valaki figyelemmel kíséri a Magyarországon nem túl nagy számban megjelenő hang­le­mezkritikákat, azt tapasztalhatja, hogy a szerzők a legritkább esetben tesznek említést a le­mezek külsejéről, borítójáról. Nem egészen indokolatlanul, hiszen a tasaknak gyakorlatilag semmi köze nincs a benne levő hangfelvétel esztétikai és technikai minőségéhez. És mégis, ha a hanglemezt mint kulturális terméket nézzük, elsőként a borítón akad meg szemünk: egy-egy sikerült fedőlap meghatározhatja érzelmi viszonyunkat a lemez tartalmához, sőt még érté­ke­lésünket is befolyásolhatja. A lemez elválaszthatatlan borítójától, amely információkat kö­zöl, érzékelteti a felvétel tartalmát, és esztétikailag is vonzó benyomást kelt. Ez egyrészt üzlet­politika, másrészt többletértékekkel ruházza fel a hangfelvételt; mondhatni vizuális di­men­ziókkal tágítja.

Mindig az újdonság izgalmával veszem kézbe, forgatom, ízlelgetem a nyomdaszagú, friss le-mezeket, s mindig eszembe jut, hogy – noha az élő zene hatásával nem versenyezhet – mi­lyen nagyszerű találmánya az emberiségnek a hangrögzítés; hányféle élmény, impulzus érheti általa még a négy fal közé zárt hallgatót is! Egy-egy szép hanglemez pedig az ember leg­ked­vesebb tárgyainak sorába is kívánkozik.

Szerencsére a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nagy gondot fordít a lemezek küllemére is. A borítók általában szépek, stílusosak, találóak. Többféle technikával készülnek: fotó, fotó­grafika, festmény, alkalmazott grafika. Nem egy sikerült alkotás művészi színvonalú. A vala­milyen szempontból fontosnak ítélt albumoknak a külseje is kifejezi kivételes helyzetüket: dupla szárnyú borítót és kísérőfüzetet kapnak, a többlemezes albumok pedig keményfedeles dobozba kerülnek. Persze, a műgondnak meg is van az ára: egy szakembertől hallottam egy­szer, hogy egy-egy ilyen reprezentatív borító nyomdai előállítási költsége meghaladja a 100 forintot (s akkor még nem beszéltünk a hangfelvételről) – míg egy komolyzenei lemez ára 70 forint.

Az utóbbi hetek terméséből egy tucat sorakozik asztalomon. Van köztük klasszikus zene, népzene, mese, dzsessz, pop, cigányzene, s még a kategóriákon belül is változatos a kínálat. Ennek megfelelően a borítók is a legkülönfélébbek. Csak jelzésként egy rövid felsorolás, mit is tartalmaznak. Vujicsics zenekar: délszláv népi hangszerek fotója. César Frank orgona­művei: a roueni székesegyház Monet festette képe. Schubert 2. szimfóniája: „őszi gondolat" Böcklintől. Galgamácsai népi mondókák: Vankóné Dudás Juli festményei. Benkó Dixieland blues-lemeze: sötét, homályos szobarészlet hangszerekkel. Mozart-fúvósszerenádok: Gulácsy Lajos Rokokó című képe. Liszt-indulók: csatakép 1848-ból. Magyar Gregoriánum 5: Szent László hermája. A Lakatos-dinasztia: a két Lakatos portréja hegedűvel. Bojtorján country le­mez: archaikus fotógrafika. A kis herceg: Saint-Exupery rajzai. Cseh Tamás: szürreális fest­mény. Panta Rhei: fantáziarajz.

Az arány igen jó, csak két borítót érzünk kissé disszonánsnak: Franck romantikus zenéje nem nagyon van összhangban Monet impresszionista képével, a Panta Rhei borítóját pedig valami megfejthetetlen és riasztó rajz „ékesíti". Kiemelkedően jó viszont a Magyar Gre­go­riá­num, a Vujicsics együttes, a Galgamácsai mondókák, a Benkó Dixieland és Cseh Tamás lemezének tasakterve. Ezek a lemezek a maguk kategóriájában kiválóak, megérdemlik hát a tartalmas külsőt is.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy végső soron azért az a fontosabb, ami a borítón belül van. Csak figyelmet szerettem volna egy kicsit a hanglemezhallgatásnak e kevésbé előtérben álló oldalára irányítani. Mint ahogy az is megérdemelne egy külön eszmefuttatást, hogy technikailag milyen színvonalon készül el egy hanglemez és milyen berendezésen hallgatja meg aztán a vásárló. Hiszen a hangrögzítés csak akkor tudja rep­rodukálni az eredeti hangképet, hangzási arányokat és dinamikát, ha megfelelő technikai apparátussal és eljárással készül. És ugyanúgy: egy zenei felvétel csak akkor szólal meg a maga szépségében és gazdagságában, ha megfelelő lejátszó berendezésen hallgatják.

Azt hiszem, felvételi technikában ma a hanglemezgyára vállalat előrébb tart, mint ami­lyen lejátszó apparátus a vásárlók birtokában van. Kétségtelenül egyre szélesebb körben terjed – bár a magas árak ellene dolgoznak – a Hi-Fi technika, de aligha túlzás kijelenteni, hogy a hangrögzítésnek ebbe a birodalmába eddig még csak a zenehallgatók nagyon kis hányada ju­tott be.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)