Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Olasz, spanyol, magyar

 

(Mózes) A Hungaroton újabb nagy vállalkozása: Rossini Mózes című operá­jának közre­adása háromle­mezes album. Vegyük adott­nak a tényt, s ne kérdezzük, hogy miért ennek a szerző­nek ez a műve volt érdemes a figyelemre. A bibliai tör­ténet, a zsidók raboskodása majd megszabadulása Egyiptomból, a maga drá­mai alaphelyzetévei nyilván ma is értékelhető utalásokat tartalmaz; bár nem elha­nyagolható szempont, hogy a téma Rossini kezében mi­lyen művészi és politikai célokat szolgált. Mai füllel – most már csak a zenei anyagra figyelve – talán különösnek hat ez az opera: érezhető benne az opera buffo tradíció utolsó nagy kép­viselőjének érzéke a dráma iránt, de áriákkal, ünnepelhető szólórészekkel nem nagyon aján­dékozza meg a hallgatót. Jeles hazai gárda: Gregor József, Kalmár Magda, B. Nagy János, Só­lyom Nagy Sándor, Hamari Júlia, az MRTV énekkara, a Ma­gyar Állami Operaház ze­nekara szólaltatja meg az 1817-ben keletkezett mű végleges párizsi változatát. Talán nem véletlen, hogy éppen a karmester olasz: Lamberto Gardelli koncert­formában már vezényelte a művet nálunk, s most az operafelvételen is bizonyít­hatja, hogy az olasz operák­hoz legjobban mégis az olaszok értenek.

(Olasz reneszánsz zene) Benkő Dánielnek je­lentős érdemei vannak a re­neszánsz és ba­rokk lantzene hazai ébresztésében és nép­szerűsítésében. Bakfark-­lemezsorozata váratlan si­kert aratott, s egyúttal je­lezte, hogy nagy az igény a sajátos hangszerre írott mű­vek iránt. Legújabb lemezén olasz reneszánsz darabokat játszik. A XVI. században, Itáliában terjedt el legjob­ban a hangszeres zene, itt jelent meg az első nyomta­tott lantkotta is. A Hungaroton összeállításában szóló­lantra írt ricercarok és fan­táziák keretezik a fúvósok­ra, kórusra és ének­hangra komponált frottolákat. Ezek felépítésére a felső szólam kiemelkedő szerepe a jel­lemző. A stílushűségre tö­rekvő felvételen Andrea von Ramm énekét az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a ki­bővített Bakfark Consort kí­séri.

(Barokk kamarazene) Másik stílustörténeti korba kalauzol az a lemez, amelyen Hor­to­bágyi György (fagott), Pertis Zsuzsa (csembaló) és Botvay Ká­roly (gordonka) barokk ka­marazenét szólaltat meg. A reneszánsz kifinomult, visszafogott, mívesen artiku­lált zenéje után a barokk színesebb, mozgalmasabb, szertelenebb muzsikával je­lentkezett. A mozgó szóla­mokból szerkesztett, sűrű szövésű darabok helyett a bass continuóra épülő, azzal szembenálló szólamokat al­kalmazó komponálási mód divatja tág teret hagyott az előadók rögtönzéseinek. A fagott, mint szólisztikus hangszer, viszonylag későn, a XVII. században jutott sze­rephez. A Hungaroton-le­mezen három szerző – az olasz Bertoli, a spanyol Sa­laverde és a francia Bois­mortier – művei hangzanak fel, a barokk kompozíciós elvek eltérő gyakorlatáról téve bizony­ságot. (Boismortier szonátáiban például hangsúlyosabb szerep jut a gordonkának.) A fiatal Hor­tobágyi György nagy bizton­sággal játssza a technikailag nem könnyű darabokat, amelyek így örömet szerez­nek a különleges hangszer­-összeállításokat felvonultató kamara­zene kedve­lőinek.

(A hétfejű tündér) Nyolc éven felülieknek ajánlja a borító Lázár Ervin meselemezét. Le­het, hogy jogos e határ megvonása, de tételezzük fel, hogy a fiata­labbaknak is van már érzé­kük e groteszk, formabontó mesevilág befogadásához. Lázár Ervin történeteinek épp az a lényege, hogy nem lehet őket szó szerint értelmezni: tág teret hagy­nak a fantáziának. Ilyetén­képpen mindenki saját me­sebirodalmát teremtheti meg hallgatásuk közben, amihez Béres Ilona és Haumann Péter közreműkö­dése, Huszárik Zoltán ren­dezése értően járul hozzá.

(Femme fatale) Szabó Gábor egyike azon kevés dzsesszmuzsikusoknak, akik­nek sikerült világhírnévre szert tenniük. Persze nem itthonról: nyugati jelenlét kell ahhoz, hogy valaki eb­ben a műfajban valamire vi­hesse, Majdnem kéttucatnyi lemezzel a háta mögött a kitűnő gitáros – aki saját állítása szerint feltalálta a fúziós zenét, a dzsessz-rockot – megengedhette magának, hogy legfrissebb felvételét a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat hozza forgalomba. Műsorától – amelyet az Egyesült Álla­mokban rögzítettek – nem vagyunk elragadtatva. Való­ban fúziós zenét hallunk, de minden újdonság, eredetiség nélkül. Magyar volta ellené­re Szabó Gábor zenéjében a latinos harmóniák és ritmu­sok dominálnak, ami önma­gában véve egyál­talán nem lenne baj, ha izgalomba tudnák hozni a hallgatót. Kellemes, amolyan éjszakai hát­térmuzsikát tartalmaz a lemez, amelyen a címlap ta­núsága szerint Chick Corea is köz­re­mű­ködik zongorán. Kár, hogy a többi partner nevét nem tünteti fel az amúgy kifejező bo­rító.

(Titkaim) Új „imagóval", új „fazonnal" jelentke­zett Katona Klári, s ebben nem más, mint a Presser- Sztevanovity Dusán szerző­páros segítette. Ilyen etalon ellen hálátlan bármilyen ki­fogást felhozni. Szerencsére nem is lehet: a lemez kitű­nő. Szerelem, élet, halál, önazonosság – efféle nagy jelentőségű kérdésekről szólnak a túlnyomó részt meditatív, lassú, patetikus dalok. A szövegek néha ten­gernyi mélységekbe meríte­nek: „Miért fáj a szív, miért szól a húr, ha elszakad?" – kérdezi egyik számában az énekesnő. Szerencsére van­nak (ön)ironikus sorai is, például a Miért ne, vagy a Gömbölyű dal című szá­mokban. A balladáktól a reggae-ig, a blues-tól a ska-ig építkezik a különböző stílusokból a zene, amely szuggesztivitása, remek hang­sze­relése miatt nem té­veszti hatását.

(Eszményi) Mármint Viktória. Ezt a lakonikus címet kapta a sajátos hangú énekesnő első nagylemeze. Ennek ellenére, ha nem is eszményi, de kellemes, szín­vonalas összeállítással de­bü­tál Eszményi Viktória. A ze­nét a Bojtorján együttes tagjai szerezték, s ez máris jelzi, hogy a country műfa­ját vállalta fel az énekesnő. Ugyan nem egyértelmű a dalokban önmagáról kiala­kított kép, de vonzó, kissé szexis énekstílusa elfogad­tatja még az olykor bugyu­ta szövegeket is. Ha jobban belemélyednénk a dolgokba, nyilván találnánk kivetniva­lót – de ez a zene éppen nem arra ösztönöz, hogy mélyebb összefüggése­ket keressünk. Lóháton, tás­karádióval viszont még job­ban élvezhető.

(Hajdú-bihari Napló, 1982)