Olasz, spanyol, magyar
(Mózes) A Hungaroton újabb nagy vállalkozása: Rossini Mózes című operájának közreadása háromlemezes album. Vegyük adottnak a tényt, s ne kérdezzük, hogy miért ennek a szerzőnek ez a műve volt érdemes a figyelemre. A bibliai történet, a zsidók raboskodása majd megszabadulása Egyiptomból, a maga drámai alaphelyzetévei nyilván ma is értékelhető utalásokat tartalmaz; bár nem elhanyagolható szempont, hogy a téma Rossini kezében milyen művészi és politikai célokat szolgált. Mai füllel – most már csak a zenei anyagra figyelve – talán különösnek hat ez az opera: érezhető benne az opera buffo tradíció utolsó nagy képviselőjének érzéke a dráma iránt, de áriákkal, ünnepelhető szólórészekkel nem nagyon ajándékozza meg a hallgatót. Jeles hazai gárda: Gregor József, Kalmár Magda, B. Nagy János, Sólyom Nagy Sándor, Hamari Júlia, az MRTV énekkara, a Magyar Állami Operaház zenekara szólaltatja meg az 1817-ben keletkezett mű végleges párizsi változatát. Talán nem véletlen, hogy éppen a karmester olasz: Lamberto Gardelli koncertformában már vezényelte a művet nálunk, s most az operafelvételen is bizonyíthatja, hogy az olasz operákhoz legjobban mégis az olaszok értenek.
(Olasz reneszánsz zene) Benkő Dánielnek jelentős érdemei vannak a reneszánsz és barokk lantzene hazai ébresztésében és népszerűsítésében. Bakfark-lemezsorozata váratlan sikert aratott, s egyúttal jelezte, hogy nagy az igény a sajátos hangszerre írott művek iránt. Legújabb lemezén olasz reneszánsz darabokat játszik. A XVI. században, Itáliában terjedt el legjobban a hangszeres zene, itt jelent meg az első nyomtatott lantkotta is. A Hungaroton összeállításában szólólantra írt ricercarok és fantáziák keretezik a fúvósokra, kórusra és énekhangra komponált frottolákat. Ezek felépítésére a felső szólam kiemelkedő szerepe a jellemző. A stílushűségre törekvő felvételen Andrea von Ramm énekét az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a kibővített Bakfark Consort kíséri.
(Barokk kamarazene) Másik stílustörténeti korba kalauzol az a lemez, amelyen Hortobágyi György (fagott), Pertis Zsuzsa (csembaló) és Botvay Károly (gordonka) barokk kamarazenét szólaltat meg. A reneszánsz kifinomult, visszafogott, mívesen artikulált zenéje után a barokk színesebb, mozgalmasabb, szertelenebb muzsikával jelentkezett. A mozgó szólamokból szerkesztett, sűrű szövésű darabok helyett a bass continuóra épülő, azzal szembenálló szólamokat alkalmazó komponálási mód divatja tág teret hagyott az előadók rögtönzéseinek. A fagott, mint szólisztikus hangszer, viszonylag későn, a XVII. században jutott szerephez. A Hungaroton-lemezen három szerző – az olasz Bertoli, a spanyol Salaverde és a francia Boismortier – művei hangzanak fel, a barokk kompozíciós elvek eltérő gyakorlatáról téve bizonyságot. (Boismortier szonátáiban például hangsúlyosabb szerep jut a gordonkának.) A fiatal Hortobágyi György nagy biztonsággal játssza a technikailag nem könnyű darabokat, amelyek így örömet szereznek a különleges hangszer-összeállításokat felvonultató kamarazene kedvelőinek.
(A hétfejű tündér) Nyolc éven felülieknek ajánlja a borító Lázár Ervin meselemezét. Lehet, hogy jogos e határ megvonása, de tételezzük fel, hogy a fiatalabbaknak is van már érzékük e groteszk, formabontó mesevilág befogadásához. Lázár Ervin történeteinek épp az a lényege, hogy nem lehet őket szó szerint értelmezni: tág teret hagynak a fantáziának. Ilyeténképpen mindenki saját mesebirodalmát teremtheti meg hallgatásuk közben, amihez Béres Ilona és Haumann Péter közreműködése, Huszárik Zoltán rendezése értően járul hozzá.
(Femme fatale) Szabó Gábor egyike azon kevés dzsesszmuzsikusoknak, akiknek sikerült világhírnévre szert tenniük. Persze nem itthonról: nyugati jelenlét kell ahhoz, hogy valaki ebben a műfajban valamire vihesse, Majdnem kéttucatnyi lemezzel a háta mögött a kitűnő gitáros – aki saját állítása szerint feltalálta a fúziós zenét, a dzsessz-rockot – megengedhette magának, hogy legfrissebb felvételét a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat hozza forgalomba. Műsorától – amelyet az Egyesült Államokban rögzítettek – nem vagyunk elragadtatva. Valóban fúziós zenét hallunk, de minden újdonság, eredetiség nélkül. Magyar volta ellenére Szabó Gábor zenéjében a latinos harmóniák és ritmusok dominálnak, ami önmagában véve egyáltalán nem lenne baj, ha izgalomba tudnák hozni a hallgatót. Kellemes, amolyan éjszakai háttérmuzsikát tartalmaz a lemez, amelyen a címlap tanúsága szerint Chick Corea is közreműködik zongorán. Kár, hogy a többi partner nevét nem tünteti fel az amúgy kifejező borító.
(Titkaim) Új „imagóval", új „fazonnal" jelentkezett Katona Klári, s ebben nem más, mint a Presser- Sztevanovity Dusán szerzőpáros segítette. Ilyen etalon ellen hálátlan bármilyen kifogást felhozni. Szerencsére nem is lehet: a lemez kitűnő. Szerelem, élet, halál, önazonosság – efféle nagy jelentőségű kérdésekről szólnak a túlnyomó részt meditatív, lassú, patetikus dalok. A szövegek néha tengernyi mélységekbe merítenek: „Miért fáj a szív, miért szól a húr, ha elszakad?" – kérdezi egyik számában az énekesnő. Szerencsére vannak (ön)ironikus sorai is, például a Miért ne, vagy a Gömbölyű dal című számokban. A balladáktól a reggae-ig, a blues-tól a ska-ig építkezik a különböző stílusokból a zene, amely szuggesztivitása, remek hangszerelése miatt nem téveszti hatását.
(Eszményi) Mármint Viktória. Ezt a lakonikus címet kapta a sajátos hangú énekesnő első nagylemeze. Ennek ellenére, ha nem is eszményi, de kellemes, színvonalas összeállítással debütál Eszményi Viktória. A zenét a Bojtorján együttes tagjai szerezték, s ez máris jelzi, hogy a country műfaját vállalta fel az énekesnő. Ugyan nem egyértelmű a dalokban önmagáról kialakított kép, de vonzó, kissé szexis énekstílusa elfogadtatja még az olykor bugyuta szövegeket is. Ha jobban belemélyednénk a dolgokba, nyilván találnánk kivetnivalót – de ez a zene éppen nem arra ösztönöz, hogy mélyebb összefüggéseket keressünk. Lóháton, táskarádióval viszont még jobban élvezhető.
(Hajdú-bihari Napló, 1982)