Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Ötödfélszáz énekek

 

Ránki György szerzői lemeze

Sokszálú életművet ölel fel az idősebb magyar zeneszerzőnemzedék egyéni hangú kép­vise­lőjének, Ránki Györgynek munkássága. Filmzenék, szvitek, operák, hangszeres darabok és vokális művek után - amelyek közül a Pornódé király új ruháját a Csokonai Színház is műsorára tűzte - a mester hetvenéves korában érkezett el első szimfóniájának megírásához. Ez az 1977-ben keletkezett mű, valamint az 1978-as keltezésű Cimbalomverseny került fel nem­régiben megjelent új szerzői lemezére Fábián Márta, Bársony László és a Magyar Állami Hang­ver­senyzenekar előadásában, Medveczky Ádám vezényletével. Elkomoruló hangvétel, filozofikus kérdésfelvetések jellemzik a lemez kompozícióit. Hűen zeneszerzői eszményeihez, forma­világában Ránki szorosan kapcsolódik a klasszikus és barokk szerkesztési elvekhez, de egyúttal minden művében igyekszik új színekkel, elemekkel kifejezésre juttatni egyéni látás­módját és eszközeit. Így például az I. Szimfónia három tételben a zene kifejezési területének három sajátosságát kívánta érzékeltetni: a mozgást, a dallamot és a táncjelleget. A Cimba­lom­ver­senyben a hangszer szólisztikus lehetőségeinek és a concertáló kísérőzenekar funkciójának kér­dései izgatták; aBrácsaversenyben pedig természet-egyén-társadalom megbomlott viszo­nyá­nak ábrázolására tett kísérletet a zene nyelvén. Bartók ihlető szellemiségét érezni Ránki György újabb zenekari műveinek hangzása mögött; a nagy elődét, akinek példája egyben mérce is a ma alkotói számára.

Ötödfélszáz énekek

Pontosabban: „Ó és Új, mint-egy Ötödfél-száz Énekek, ki magam csinálmánya, ki másé" - ahogy Pálóczy Horváth Ádám írta 450 dalt tartalmazó kiadványa címében 1813-ban. A ze­ne­történetileg kiemelkedő jelentőségű válogatásban saját dalai és a divatos rokokó darabokon kívül zömmel népi dallamok kaptak helyet, a hagyományőrzés szándékától vezérelve. Voltak közöttük históriás dallamok, bujdosó és virágénekek, verbunkos táncdalok, amiként az idő tájt ismerték őket. S hogy az utókor is némi képet kapjon róluk, Benkő Dániel feldolgozásában a Hungaroton-lemezen megjelentetett 36-ot, főleg a „fajtalanabb" darabokból.

Szó, ami szó, értettek eleink a nem is oly kétértelmű fogalmazáshoz, bizonyos, a férfi és a nő jelenlétét egyaránt igénylő cselekedetek leírásához. Színészek, operaénekesek, ízes tol­má­csolásában egész tárházát kínálja a lemez a fent említett viszonyok módozatainak; eleinte kissé népieskedőnek tűnő, de aztán megszokható népi zenekari kísérettel vagy régi zenei hangsze­reléssel. A szerelem aztán szemérmesebb, kevésbé pajzán formáiban is visszatér a le­mezen, de mellettük elhangzanak bujdosóénekek, balladák és zenekari darabok is. Isme­ret­terjesztő szán­déka ellenére csakegy bizonyos korosztály élvezheti Pálóczy Horváth gyűj­te­ményének rész­leteit: a kiadó ugyanis 18 éven felülieknek ajánlja a lemezt.

A huszonhatodik év

A magyar költészet különös remeke Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év című versciklusa, a­mely egy negyedszázados szerelemnek állít emléket. A találkozás, a közösen eltöltött évek, a meg­próbáltatások, végül a nő öngyilkossága fogják keretibe a költő gondolatait, amelyek a tárgyát vesztett szenvedély kínjaiban keresnek választ az élet értelmére, a szerelem és az elmúlás végső kérdéseire.

A szonettciklus 120 darabjából 43 került a Hungaroton lemezére Kabdebó Lóránt szer­kesz­tésében, Kállai Ferenc előadásában. A válogatás a ciklus főbb tematikai pontjait igyek­szik kie­melni, ügyelve arra, hogy megmaradjon az összeállítás íve. Kállai Ferenc nem a ver­sek drá­maiságát hangsúlyozza keserű, rezignált előadásmódjában, hanem azemlékeit, érzéseit tuda­tosan elemző intellektus szemszögéből láttatja Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet viszo­nyát. Azon lehet vitatkozni, hogy ez a megközelítés képes-e visszaadni A huszonhatodik év világá­nak teljességét, mindenesetre Kállai, modorosságait sikeresen kikerülve, képes élmény­szerűen érzékeltetni a hallgatónak Szabó Lőrinc verseinek szomorú szépségét.

Cseh Tamás Frontátvonulása

Hát igen, eljött az az idő is, amikor már nem az egyedien újszerűnek járó izgalommal, hanem a szellemi termékeket módszeresen lajstromozó figyelemmel vesszük kézbe a hetvenes évek dalnokának, Cseh Tamásnak lemezét. Mintha kicsit halványult volna a „Cseh Tamás-jelen­ség” fénye – de nem biztos, hogy erről az előadó tehet. Amiről énekel, az váltig aktuális és kikerül­hetetlenül végiggondolandó – hiszen egy nemzedék cselekvési alternatíváit fogalmazza meg –, ám a tömegkommunikáció természetéből adódik, hogy mindig új és új médiumokat tár a kö­zönség elé, feledésre késztetve a változatlanul önmagukat mondókat, igényeket teremtve a soha nem volt, szokatlan arcok és formák iránt.

Alighanem így járt Cseh Tamás is, akivel mára „telítődött” az ország. Mindazonáltal, bár gondolatilag a Frontátvonulás a legkiérleltebb műsora, előadásmódját egyfajta keresettség, ki­módoltság hatja át a prózai részekben. Hiába: Cseh Tamás nem színész. Az a személyesség, amely dalait oly hatásossá formálta, most is énekét teszi leginkább hitelessé; ezek a betétdalok lemeze legjobb mozzanatai.

Binder-dzsessz

A fiatal magyar dzsesszegyüttesek közül a Binder együttes igyekszik a legkövetkeze­te­seb­ben saját világát kialakítani. Első lemezén a neves avantgárd szaxofonos, John Tchicai közre­működésével Dresch Mihály három kompozícióját szólaltatja meg a kvintett. A szabad im­provizációknak tág teret engedő, de bizonyos tematika pontok köré csoportosuló zenei anyag elsősorban a zene folyamat jellegére és a kifejezés intenzitására helyezi hangsúlyt, s ezzel jelentősen eltér az egyes dzsesszstílusok mintáit követő, megszokott hazai előadási gya­kor­lattól. A szólók zenekari tuttikhoz és újabb témákhoz vezetnek, megteremtve a kötés és oldás kívánt egyensúlyát is. A Sirató, a lemez legszebb darabja igazi dzsesszsláger, a szó ne­mes értelmében. Tchicai mellett különösen Dresch Mihály és Binder Károly jeleskedik hang­szerén: hármójuknak döntő részük van abban, hogy az együttes az utóbbi évek fontos dzsessz­lemezével jelentkezett a magyar zenei életben.

(Hajdú-bihari Napló, 1983)