A hírvivő (Kurt Elling)

A Blue Note megint huszárosat cselekedett: felfedezte az évtized férfi énekesét. Aligha akad jazzkedvelő, aki gondolta volna, hogy az illető az Amerikában nem kifejezetten őshonos Kurt keresztnevet viseli majd. Mr. Elling 29 éves, Chicagóban él, családszerető, törvénytisztelő, istenhívő – és muzsikus, költő. Gyermekkora óta énekel, de csak főiskolás korában ismerkedett meg a jazz-zenével. Chicago jazzéletébe fokozatosan kapcsolódott be, s egyik muzsikustársa, Ed Petersen szaxofonos tanácsára talált rá saját hangjára: szövegeket kezdett írni hangszeres témákra. Korábban ezen a csapáson indult el Eddie Jefferson, aki a bopszámok szólóit "szövegesítette meg" (vocalese), aztán a módszert tökéletesítő Jon Hendricks, majd Mark Murphy, aki a beatköltők verseivel társította a jazzt.

Elling támaszkodik erre a hagyományra, de 1995-ös Close Your Eyes című bemutatkozó Blue Note-albumán és különösen a második, The Messenger című opuszán túllépett elődein, és új távlatokat nyitott meg: nem a technika, hanem a közlendő felől közelített a jazzénekléshez. Szabad asszociációsorokból építkező, képekben gazdag szövegei művelt, poétikus érzékenységű, formátumos egyéniségnek mutatják, akit az élet szépségét dicsőítő Thomas Merton szerzetes szavai épp úgy megihletnek (The Beauty Of All Things – háromtételes szvit), mint Miles Davis halála (Prayer For Mr. Davis), vagy a hipster költő-komédiás Lord Buckley élete (It´s Just A Thing). Történetei között vannak rímes verssorokban megfogalmazottak és prózai keresetlenséggel elbeszéltek is. Tartalmuk a személyesség aurája révén teljesedik ki, hiszen tolmácsolójuk maga a szerző.

Elling, az énekes számára az interpretáció az üzenet része. Rekedtes baritonhangja korlátozott terjedelmű, de eszközökben gazdag. A nyolcados lüktetésű standard, a Nature Boy vagy a spleenes April In Paris visszafogott, mégis érzelem teli előadásában már megmutatkozik kitűnő scattelő képessége, ami a tempós Ginger Bread Boy című hard bop blues-ban bontakozik ki igazi swinges lendülettel. A Dexter Gordon egyik szólójára írt tízperces Tanya Jean a "vocalese" monumentális példája. A Time Of The Season egy 1967-es popsláger misztikus feldolgozása Cassandra Wilson közreműködésével, a formabontó Endless pedig az énekes újabb oldalának bemutatására, tagolatlan hangulati kitörésekre teremt lehetőséget. A ciklust záró The Messenger nagy ívű összegzése mindazoknak a költői, zenei és előadói eszközöknek, amelyekkel a hallgató a hetvenperces tour de force során találkoz­hatott.

A koncertszerűen két részre tagolt, nagy műgonddal felépített, sokszínű anyag létrehozásában Elling fő partnere a finom billentésű zongorista-zeneszerző Laurence Hobgood volt. Kettőjük harmonikus együttműködésének eredményeként ez a jelentéses lemez több mint részeinek összege: egy modern énekes-szerző sokoldalú személyiségének izgalmas portréja. (Blue Note)

Kurt Elling – ének, Edward Petersen, Eddie Johnson – tenorszaxofon, Orbert Davis – trombita, szárnykürt, Laurence Hobgood – zongora, szintetizátor, Erich Hochberg, Rob Amster – bőgő, basszusgitár, Paul Wertico, Jim Widlowski – dob, ütőhangszerek, Cassandra Wilson – ének

 (Gramofon, 1997/3)