Dzsessz második olvasatban

 

Mint ahogy múlt heti szem­lénkben írtuk, a jazznek nemcsak a hangzóanyaga, hanem az írott irodalma is jelentős, még ha en­nek csak elenyésző része olvasha­tó is magyarul.

A műfaj születési helyéből következően a legtöbb könyv angolszász nyelvterületen jelenik meg, de az európai orszá­gokban is komoly kutatómunka folyik. A történeti összegezése­ken és a monográfiákon kívül egyre jelentősebb szerepet játsza­nak a hanglemezekkel és a CD-kkel foglalkozó kiadványok, amelyek ma már Magyarországról is be­szerezhetők.

Az amerikai Howard J. Blumenthal The Jazz CD Listener's Guide (Jazz CD-hallgatók kalauza) című 200 oldalas, zsebben hordható kis könyve cí­méből következően a lemezgyűj­tőknek készült. A szerző az általa legjelentősebbnek tartott száz jazzmuzsikus 900 CD-jét veszi sorba esztétikai, illetve gyakorlati szempontok szerint, azzal a szán­dékkal, hogy a lemezboltba beté­rőt segítsen eligazodni a kínálat­ban. A muzsikusok kiválasztása ugyan esetenként vitatható (pél­dául Nat Adderly, Benny Green, Joshua Radman vagy David Sarborn helyet kapott a kötetben, míg taglalásán belül azonban az értékítéletek többnyire helytálló­ak. Blumenthal nemcsak az ere­deti albumokat, hanem azok újra­kiadásait is minősíti, az olvasó így könnyebben dönthet arról, hogy melyiket részesíti előnyben. Ráadásul minden tételhez vala­milyen más, kapcsolódó lemez említése társul, ami lehetőséget nyújt a kitekintésre. A könyv nem markol sokat, de azt megbízható­an teljesíti, a lajstromba vett csak­nem ezer CD jó alap a jazzgyűjtemény létrehozásához. Ami aztán tovább bővíthető. Bővítendő. (Billboard Books, New York 14,95 dollár)

Nem mindennapi eset, hogy az amerikai jazzkönyvpiacra eu­rópai szerző műve tör be. A né­met Thomas Fitterling a bebop stílus egyik úttörőjéről, a rendha­gyó életművet létrehozó Thelonious Monk (1917-1982) zongo­ristáról írt monográfiát, ami 1997-ben Németországban, majd az idén Amerikában jelent meg. A szerző ma az egyik legfelkapot­tabb, s ami ezzel nem mindig jár együtt, képzett nyugat-európai szakíró, nem véletlen, hogy ez a könyve a jazz bölcsőjében is ér­demesnek ítéltetett a kiadásra. Fitterling hármas tükörben láthat­ja Monk pályáját. Beszámol éle­tének fontos állomásairól, elemzi zenéjét, s a könyv legnagyobb há­nyadában egyenként veszi nagyí­tó alá Monk lemezeit. A kép, ami ebből kikerekedik, a zseniális ze­neszerzőé, hangszerelőé, zongo­ristáé és zenekarvezetőé. Monkot életében is, halála után is sokan őrültnek tartották, zárkózott ma­gatartása, excentrikus viselkedése nehezítette munkásságának meg­értését, szögletes, végletesen disszonáns zenéje a mai napig vízvá­lasztó a jazzhez közelítők számá­ra. Nem véletlen, hogy mindmáig olyan kevés érdemleges írás látott róla napvilágot szülőhazájában. Fitterling tudományos alaposság­gal, ugyanakkor a személyes von­zódásból következően nagy bele­érzéssel megírt könyve a szakiro­dalom új, nélkülözhetetlen darab­ja. Amit feltehetőleg érdeklődés­sel vesznek kézbe az óceán túlsó partján a jazzkedvelők, és innen is az angolul értők. (Barkeley Hills Books, USA, 15,95 dollár.)

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy ugyanez a kiadó adta ki Kevin Whitehead New Dutch Swing cí­mű könyvét, amelyik a hollandiai Amsterdam város jazzéletét tag­lalja. Vajh, adódna amerikai szer­ző és kiadó, aki és amelyik Buda­pest jazzéletét tartaná érdemes­nek a bemutatásra!)

(Magyar Nemzet, 1998)