Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Európai jazz: új koordináták

 

A valóság létezhet művészet nélkül, de a művészet nem nélkülözheti a valóságot. A nyolcva­nas évek végén, a kommunizmus­nak nevezett világtörténelmi utópia össze­omlása megnyitotta az utat Európa politi­kai, gazdasági, kulturális térképének újrarajzolása előtt. A földindulás­szerű változá­sok az egységesülő Nyugat és az atomjaira hulló Kelet ellentétének erőterében bonta­koztak ki.

Az új érdekszférák nem hagyták érintet­lenül a világközösség ábrándjainak bűvköré­ben tevékenykedő Nemzetközi Jazz Szö­vetséget sem. Az UNESCO által is elis­mert, magát „esernyő" testületként defi­niáló szervezet globális igénnyel lépett fel a jazzmuzsikusok ügyé­nek képviseletében. 199l-re azonban kiderült: az egyetemes jazz-szempontok helyébe regio­nális érde­kek jelentkeztek, a „világ-egész" ideológiája nemes, de tartalom nélküli eszmévé vált.

Az esztendő őszén Stockholmban konfe­renciára gyűltek össze a továbblépést sür­gető európai muzsikusok, szervezők, kriti­kusok, s a találkozó megkongatta a vész­harangot a Nem­zetközi Jazz Szövetség fö­lött. Amint a szövetség lapja, a Jazz Fórum kritikusan megálla­pí­totta, a szervezet „túl tágas és laza volt ahhoz, hogy hatékony lehessen, céljai túl általánosak, anyagi for­rásai vékonyak ahhoz, hogy a legelemibb adminisztratív igényeket is kielégítsék.,,

Mindezek a fogyatékosságok azonban még nem vezettek volna a fölöslegesség érzéséhez, ha a politikai átalakulással pár­huzamosan nem jelentek volna meg az új (vagy nem is olyan új?) jazzérdekek.

Nem történt más, mint hogy az európai jazz megrázta magát, és fölvette a kesztyűt az amerikai jazz kihívásával szemben. Oly­annyira nyomasztó lett ugyanis az amerikai jelenlét az öreg kontinens fesztiváljain, klubjaiban, hogy az már az európai jazz­muzsikusok oxigén-után­pótlását veszélyez­tette. A sznobizmus által is táplált Ame­rika-mánia az értékrend felbom­lá­sá­hoz, ki­tűnő európai muzsikusok mellőzéséhez, alulértékeléséhez vezetett. Miközben egyes európai országokban a jazz hosszú, belső harcok árán megbecsült helyet vívott ki magának a kultúra szerkezetében, a hazai muzsikusok továbbra is másodrendűnek minősültek amerikai kollégáik társaságá­ban.

A kirekesztettség szükségszerűen meghoz­ta az összefogás, a közös európai érdek­kép­vi­selet, koncertszervezés, menedzselés gondolatát. Ellentmondásosnak tűnhet, va­lójában ter­mé­szetes, hogy a formálódó új Európai Jazz Szövetség létrehozásában a megszűnő Nemzetközi Jazz Szövetség több elnökségi tagja vesz részt. Végtére ők is elsősorban (nyugat)eu­rópaiak...

Ebben az ésszerű folyamatban nagy kér­dés, hogy milyen lehetőségek jutnak Kö­zép-Kelet-Európa jazz muzsikusainak. Ed­dig a vasfüggöny és a vízumkényszer zárt el bennünket a kontinens nyugati félétől. Kevés a remény arra, hogy a politikai drót­akadályok felszámolása zöld utat nyit a mégoly kvalitásos, ám a közösségen kívül eső jazzművészet előtt. A Közép-Kelet-Európai jazz most kettős szorításban vergő­dik: pánikszerűen igyekszik szabadulni a múltjától, és felzárkózni-csatlakozni az ön­védelemre berendezkedő Nyugat normái­hoz. A koordináták adva vannak: négy évtized mellőzöttsége, majd megtűrtsége után előttünk a Nyu­gat másfajta védőhálói. S még csak amerikaiak sem vagyunk. Hol az a jós, aki megjövendöli, hogy annyi meg­próbáltatás után a közép-kelet-európai és magyar jazz számára mikor jön el a ter­mészetes létezés állapota?

(A Magyar Jazz Ünnepe, 1992)