Bábügy, anno 1985

 

Csaknem három évvel ez­előtt, 1983 januárjában fog­lalkoztunk legutóbb a debre­ceni bábjátszás helyzetével, egyáltalán: a gyermekek műsoros szórakoztatásának kér­désével. Akkor azt ígér­tük, 1985-ben visszatérünk a té­mára, s választ keresünk ar­ra, hogy milyen változások történtek az eltelt időben.

Akkori áttekintésünk nem túl szívderítő képet muta­tott. A bábjátszással szem­ben megnö­vekedett igények kielégítése, amatőr csopor­tok esetleges hivatása volt, s az előadások színvo­nala sok­szor nem ütötte meg a kí­vánt mértéket. A továbblé­pés módjairól eltérő elképze­léseket tápláltak a város és a megye kulturális szervei­nek, intézményeinek vezetői; abban azonban kölcsönösen egyetértettek, hogy belátható időn belül a város szellemi rangjához méltó megol­dást kell találni a legifjabb kor­osztályok szempontjából el­odázhatatlan kérdésre. A bábjátszás ugyanis nem csupán a mesevilág közvetítésének egyik formája, hanem a gyermekek esztétikai és vi­zuális nevelésének mással nem pótolható eszköze; deb­receni központjának létre­hozása éppen ezért egyszer­re fontos közművelődési és pedagógiai feladat.

Hogyan állnak a dolgok most, 1985 végén?

Örömmel adunk hírt je­lentős előrelépésekről. A XIII. kongresszusra készü­lődvén a városi pártbizott­ság feladattervében megfo­galmazta a debreceni báb­játszás fejlesztésének kívá­nalmát. Ezt követően az érintett szervek képviselői 1984 őszén egyeztették elkép­zeléseiket, miszerint a táv­lati cél egy önálló, hivatásos bábszínház létrehozása, ami­nek megvalósítása érdeké­ben folyamatosan keresni kell a lehetőségeket. Ezzel összhangban március 1-től a városi tanács négy státust biztosított az addig amatőr­ként a Kölcsey Művelődési Központ és más szervek tá­mogatását élvező Vojtina bábegyüttes számára; amely keret január 1-től újabb stá­tussal bővül. A művelődési központ pedig meghatározott előadásszám – évi 120 – el­lenében vállalta az együttes működési feltételeinek (ter­mek, világítás, műszak, ad­minisztráció, előállítási költ­ségek, forgalmazás) biztosí­tását.

Pillanatnyilag tehát úgy fest a helyzet, hogy adottak egy rendesen működő báb­színház fél­hivatásos alapjai. Az ötfős Vojtina bábegyüt­tes tagjainak korábbi létbi­zonytalansága megszűnt, ere­jüket, energiájukat most már bábelőadások létreho­zására fordíthatják. Körül­ményeik ehhez azonban még nem teljesen professzionáli­sak, hiszen egy hivatásos társulat létét egészen más jo­gi, adminisztratív és gazda­sági keretek szabályozzák. Státusba vételük komoly eredményként könyvelhető el; a kérdés az, hogy a hi­vatásossá váláshoz rendelke­zésre állnak-e a kellő felté­telek.

A Vojtina, s így a deb­receni bábozás jelenlegi bázisa a Kölcsey Művelődési Központ báb­színháza a hoz­zá kapcsolódó kiszolgáló egy­ségekkel. Sajnos, tervezése­kor ez a rész amatőr, s nem profi igények kielégítésére készült, ennélfogva, noha a terem technikai felszerelt­sége országosan is kiváló, méretei nem teszik alkal­massá arra, hogy egy hivatá­sos társulat otthona legyen. Az előadótér mindössze 120 személyes, így lehetetlen benne rentábilis előadásokat tartani. Vasárnap délelőt­tönként gyakran tumultuó­zus jelenetek játszódnak le a bejutásért, ami újfent azt bi­zonyítja, hogy nagyon nagy szükség volna egy tágasabb, valóban hivatásos báb­szín­házra. El kell azonban árul­nunk, hogy a költségvetési keretek ismeretében ennek a fenn­tartó szervek a VII. öt­éves tervben kevés esélyét látják.

A művelődési központ saját erejéből csak a jelenlegi, félhivatásos állapot fenntar­tására vállalkozhat. Megfon­tolandó az is, hogy a majdan létrejövő társulat Pécshez hasonlóan, a szín­ház egyik tagozataként, vagy önálló egységként szerveződjön. Akár így, akár úgy hozza a sors, ez városi, megyei, sőt miniszteriális döntéseket és hozzájárulásokat kíván; a helyi adottságok ehhez ke­vésnek látszanak. Tegyük mindjárt azt is hozzá: a bábjátszás helyzete országo­san meg­oldatlan, a bábozás a kultúra szerkezetében mindeddig nem kapta meg a jelentőségének meg­felelő er­kölcsi és anyagi elismerést; ezért is hárulhat művelésé­ben döntő szerep amatőrök­re.

A tárgyi feltételek megte­remtése azonban csak egyik kritériuma a hivatásos szín­ház létre­hozásának. Ehhez legalább olyan fontos a sze­mélyi bázis kialakítása. A fenntartók véleménye sze­rint a Vojtina jelenlegi for­májában része lehet a fej­lesztésnek, de a majdani társulat meg­alakításához legalább tíz további státusra, jól képzett, avatott bábjá­tékosokra, rendezőkre, dra­maturgokra volna szükség. Ezért próbál most a városi tanács külön engedélyért fo­lyamodni a minisztériumhoz bábstúdió beindítása dolgá­ban: országosan kevés a bá­bos szakember, ezért szüksé­ges a helyi erőforrásokat is kiaknázni. A hivatásossá vá­lás feltétele ugyanis a színé­szi diploma, s ezt nem ad­ják kellő képzettség nélkül.

A fejlődés útja azonban a profi színház létrehozásáig sem lezárt. A hazai bábmű­helyekkel kialakított élő kapcsolat, vendégművészek időnkénti meghívása folya­matos inspirációt adhat a szakmai gyarapodáshoz, az előrelépéshez. Ehhez feltét­lenül szükséges biztosítani a lehe­tő­ségeket. S közben ter­mészetesen összehangolt lé­pésekben állandóan keresni kell a módját a végső cél el­érésének: az önálló debrece­ni bábszínház létrehozásá­nak.

(Hajdú-bihari Napló, 1985)