Valami nem történt
Befejezem a nagykövetség hírlevelének szerkesztését, rákapcsolódom a világhálóra, s kinyitom a postafiókot. Levél vár hazulról. A Hajdú-bihari Napló arra kér, hogy idézzem fel a köztársaság kikiáltásával kapcsolatos 1989-es emlékeimet.
Mintha sorsszerűség munkálna az életben. A hírlevél első oldalán a tíz évvel ezelőtti eseményekkel, a páneurópai piknik és a határnyitás évfordulójával foglalkozunk. A politikai körök és a sajtó rezgéseiből érzékeljük, hogy a magyar átalakulás évfordulója Washingtonban nem vált ki különösebb érzelmi hullámzást. A lengyel Szolidaritás fellépése vagy a prágai „bársonyos" forradalom nagyobb figyelemre számíthat, holott a kelet-európai rendszerváltozásban élen járó Magyarország történelmi jelentőségű, a hidegháború végét jelző tettet hajtott végre a határnyitással. A kétpólusú világrend megszűntével létrejött új helyzetben ezt igyekszünk megismertetni és megértetni az amerikai döntéshozó és véleményformáló elittel - az ország jövendő pozíciójának javítása érdekében.
A köztársaság kikiáltásáról nem sok szó esik. Nem beszéltünk arról sokat 1989-ben sem. Azokkal együtt, akik a nyolcvanas évek végén alakult ellenzéki pártok szervezésével igyekeztek előkészíteni a rendszerváltozást, úgy fogtam fel az ország nevének módosítását, hogy annak, amit az összeomlás szélére jutott kommunizmus hazai ügyvivői tesznek, már nincs jelentősége. Az egypártrendszernek leáldozott, mint ahogy a vasfüggöny is a múlté, aminek lebontásában sokunknak volt szerencséje személyesen közreműködni. Október 23-án az 1956-os forradalom előtt tisztelegtünk, a mi köztársaságunk 1990. április 8-án született meg Magyarországon.
(Hajdú-bihari Napló, 1999)