Kultúra

 

"Vidnyánszky nézetrendszerének alaku­lása egy identitáskereső folyamat következménye. Az Ukrajnában született, színházi dip­lo­máját Kijevben ukránul szerző rendező eredetileg ott, abban a közegben tervezte szak­mai ki­bontakozását. A beregszászi magyar színház létrehozása nem az ő kezdeményezése volt – de annak felvállalásával az ő ügye (is) lett. Ez fokozatosan ébresztette fel benne a hova­tartozás, a kisebbségi sors tudatát, az ukránnal/orosszal szemben/mellett a magyar kultúrához való kap­csolódás igényét...  Ebből következett közeledése ahhoz a politikai oldalhoz, amelyik e gondolatkör képviseletét hang­súlyo­san fel­vállalta... A honi színi világra döntő befolyást gyakorló – világképét, tájékozódását, ízlését, habitusát te­kintve bal­oldali-liberális – színházcsinálók, ideológusok és kritikusok sze­mében szálka lett nemzeti el­kötelezettsége, keresztény szemlélete, közéleti szerepvállalása, utóbb egy­értelmű jobboldali elkötelezettsége."

(Élet és Irodalom, 2013)

(Tovább: A Vidnyánszky-saga)

és

(Költészet a színpadon - a Vidnyánszky-korszak mérlege)

 

A Vidnyánszky család 2013-ban

 

KIEMELT ÍRÁSOK:

A rend mint esztétikai élmény (Matuz István)

Miért szép századunk operája?

Hol sírjaink domborulnak (A Hamlet Szolnokon)

Pornó a zenekari árokban (Gondolatok zenei világképünkről)

Színikritika vidéken

Versek tömjénfüstben (Ginsberg, Orlowsky)

Jelet hagyni (Kondor Béla)

Népzene fiatalok nyelvén (Délibáb együttes)

Győző, nem működik a kontroll (Bizottság-koncert)

Éltető gyötrelem (Kóti Árpád)