Fesztivál
"Nem adják fel avantgárd művészi hajlamaikat, még ha éhen halnak is" – jegyzi meg mellettem valaki magyarul a Sala Kongresowa körfolyosóján, ahol két együttes programja között fel s alá korzózik, harapni- és innivalóért jámboran sorban áll, lemezekre vadászik a 30. jubileumi varsói Jazz Jamboree sokezres, lengyelekből, magyarokból, keletnémetekből álló közönsége. Igen, ez a seregszemle nem csak zenei, hanem társadalmi esemény is, amely ugyanúgy vonzza az utazóképes kelet-európai jazz-zarándokokat, mint a helyi ifjúság nem feltétlenül a jazzért haló részét. Ebben is különbözik magyar (debreceni) párjától, ahol kevésbé érvényesülnek a külsőségek; igaz, sztárokból is kevesebb jut.
