A vidék hangja
Már az alcím figyelemre méltó. A vidék magazinja. Emlékszem arra, amikor az ötvenes években a pesti rokonok látogatóba jötték hozzánk első kiadású Wartburgjukkal. Az volt ám a valami! Akkoriban jó, ha havonta egy személyautó haladt át a falunkon. A nyári kánikulában órákon át elbűvölten ücsörögtem az utastérben, még ma is orromban érzem jellegzetes, „városi" szagát. Aztán később, amikor már különbséget tudtam tenni a főváros és a vidék között, láttam, hogy a pesti rokon kétszobás bérházi lakásban él, és körzeti orvosként tevékenykedik egy külvárosi kerületben.
Régi, sercegő lemez ez már, de forog, forog körbe ma is. A Magyar Rádióban a vidéknek van, a fővárosnak nincs magazinja. Mi szükség volna rá? Néha, mutatóba, a riporterek „lemennek" ugyan tájra valóságszemlézni, időnként helyszíneket is „kapcsolnak", az alapképleten ez azonban vajmi keveset változtat. Ha pedig valaki elindítja a lemezjátszót, az érintettek legfeljebb széttárják a karjukat: a helyzet „történelmileg" alakult így, ez ilyen, vízfejű ország. Például vasárnap délután 4 óra 5 perc és 5 óra között. Emlékpróba. Alcíme: Tízéves a József Attila Gimnázium Latinovits Zoltán diákszínpada. Hogy ez az iskola hol található, arra az ismertetőben nincs utalás. Találjuk ki. Azt is, hogy a magyar rádió mikor szentel ilyen összeállítást a legalább tizenöt éve létező, az ország összes díját mindig elnyerő debreceni Főnix színpadnak. Hogy a hőségben meg ne fájduljon a fejünk, elárulom a megfejtést: erre legfeljebb a Magyarországról jövök (A vidék magazinja) c. műsorban nyílna mód, maximum tíz perc erejéig. Emlékezhetünk, volt időszak, amikor minden csapból Hegedűs Géza, Ungvári Tamás és Szinetár Miklós folyt. A helyzet azóta radikálisan megváltozott, most ugyanazokból a vezetékekből Szilágyi Ákos, Szalai Erzsébet, György Péter igéi csorognak. Mégis, ha egy vidéki művész, tudós, érdekes ember véletlenül.bekerül a. rádió fő(bb) műsoraiba, úgy hat, mintha a Holdról jött volna. Maguk a vidékiek csodálkoznak a legjobban.
A Magyarországról jövök... szignálja minden hétköznap felhangzik a Kossuth Rádióban. Sokan hallgatják. Nem csak az időpont miatt, hanem azért is, mert a rádió talán legizgalmasabb műsoráról van szó. Ezek nem a belvárosi értelmiségiek borítékolható szövegei: a vidéki szerkesztőségek felvételeiből összeállított történetekben az élet a maga valóságos, drámai arcával mutatkozik meg. Mint említettük, naponta 17.05 és 18.00 óra között.
(Hajdú-Bihari Napló, 1997)