Képtelen beszéd
Úgy volt, hogy a vasárnapi ebéd – húsleves, főtt hús, rántott csirke, meggybefőtt – előtt a kulináris élvezeteknek szentelt ízes történetek című rádióműsor méltatásával ütöm el az időt, amikor a Gondolat-jel című kulturális hetilap riportja megállította tollamat. Már a múlt héten sejteni lehetett, hogy valami balhé készül, mert a sajátos hanghordozású Barát József kapott beszédidőt ebben a műsorban. A New York-i tudósító – érdekes: miért nem Washingtonban, a fővárosban székel az Amerikába kiküldött riporter? – arról számolt be, hogy Nádas Péter magyar(országi) író Emlékiratok könyve című könyve váratlanul nagy sikert aratott az Újvilágban. Hogy miért váratlan ez a siker, azt nem lehet tudni, azt viszont igen, hogy Susan Sontag esszéista, a liberális értelmiség világszerte ismert hangadója keményen kikelt a Nádas nevéhez társított magyar(országi) meghatározás ellen, mondván: az író teljesítménye az egyetemes irodalom része, annak semmi köze nemzeti vagy más meghatározottsághoz.
Az az igazság, hogy az emberiség hosszú története során sokan sokféle marhaságot összehordtak már, miért éppen a hetvenes években itthon renitens amerikai gondolkodóként – a liberális kifejezést akkor még nem ismertük – bevezetett Susan Sontag lenne ez alól kivétel. Hanem – no, és itt jön megint a Gondolat-jel – a dolog nem maradt annyiban. Ebéd előtt ugyanis szót kért – vagy kapott? – Balassa Péter magyarországi esszéista, irodalmár, a liberális értelmiség hazai körökben ismert hangadója, és visszautasította Sontag kisasszony – ő fogalmazott így – véleményét. Egész egyszerűen képtelen állításnak nevezte az elhangzottakat, mondván, hogy Nádas életműve csakis itt születhetett meg, abban benne van a Pozsonyi út meg Moszkva, és egyébként is, Sontag kisasszony csak ne kompenzálja az európai kultúrfölényt az amerikai birodalmi fölénnyel. Azt is mondta Balassa körülbelül, aki fölöttébb okos ember, hogy sajnos, vannak olyan liberálisok, akik túlzásba viszik az individualizmust meg a szabadságjogokat meg a polgárjogokat, ami helytelen. Mint kifejtette, a szélsőséges liberalizmus, amire a budapesti értelmiség is voksolt az utóbbi években, olyan dezintegráló erőket szabadított fel, ami időnként a működésképtelenséghez közelíti az országot. Ő ezzel szemben a liberalizmus közösségi változatának a híve, és Sontag kisasszony jobban tenné, ha onnan New Yorkból – nagyon nagy város, állíthatom – nem beszélne sületlenségeket errefelé.
Bizony isten, jó volt hallgatni a riportot. Mindig fáj az embernek, ha képtelenségekkel akarják teletömni a fejét, még jó, hogy van ez a Gondolat-jel, amelyik a dolgokat a helyükre rakja. A helyzet több, mint jó: megnyugtató.
(Hajdú-bihari Napló, 1998)