Magyar BBC
Nem jósolunk hosszú életet Hajdú Istvánnak, a Magyar Rádió újonnan kinevezett elnökének. A közszolgálati médium vezetője ugyanis nem mást akar, mint közszolgálativá – azaz pártsemlegessé – tenni az irányítása alá rendelt intézményt. Életveszélyes ötlet, nagyon sokak édekeit sérti, előre jelezhető a bukása.
Volt idő, a rendszerváltozás táján, amikor az elektronikus médiában meglehetősen sok szó esett a BBC etikai kódexéről. Néhány évvel később, 1993-ban Szente Péter, az angol rádió magyar adásának akkori vezetője – ma a magyar kormány képviselője európai médiaügyekben – Londonban elmesélte e sorok írójának, hogy a magyar rádiósok meghívták, tartson ismertetést a sokat emlegetett, modellként alkalmazni kívánt szabályozásról. Ő elmondta hallgatóságának: a kódex sarkalatos pontja, hogy a politikai pártok a választásokon szerzett szavazataik arányában részesülnek a BBC műsoridejéből. Fölállt erre Farkas Zoltán – ma a 16 óra felelős szerkesztője –, és kijelentette: akkor nálunk soha nem lesz érvényes a BBC-kódex.
Ez, mint említettem, az Antall-kormány (a „kis átkos", ahogyan ma balközép körökben emlegetik) ideje alatt történt, s azóta sok víz lefolyt a Danubiuson. Ha akkor nem volt érdeke nevezett rádiósnak és társainak a tárgyszerű, el nem kötelezett etikai mérce alkalmazása, vajon mi motiválná őket most, az abszolút médiahatalom birtokában? Talán csak nem a köz szolgálatának elemi vágya?
Hajdú István pontosan látja, hol futott zátonyra a magyar közszolgálatiság hajója: ott, ahol az egyik elfogultsággal szemben (Híradó, A hét) másik elfogultságot (Egyenleg) állítottak, azt remélvén, hogy a végeredményt tekintve egyensúlyba billen a bárka. Óriási tévedés volt, a jármű léket kapott, és elsüllyedt. Pontosabban a kormányváltással kiiktatódott a jobbközép érzelmű újságírók maroknyi csoportja, s a fedélzetet megszállta a balközép érzületű toll-, mikrofon-és köpönyegforgatók serege. A rádióelnök keresztes hadjárata ezért ígérkezik kilátástalannak, hiszen ahol mindenki – riportertől a szerkesztőn át az adásvezetőig – egy irányba elfogult, vajon ki és milyen módon szavatolhatja a műsorokon belüli semlegességet és kiegyensúlyozottságot? Ráadásul úgy, hogy nemcsak a munkatársak, hanem a hatalom is ellenérdekelt a program célkitűzéseinek megvalósításában!
Az új elnöknek, ha komolyan veszi feladatát, mégsem marad más választása, mint küzdelemre kelni a közszolgálati rádió létrehozásáért, a demokratikus politikai kultúra megteremtéséért. Előre látszik a csata kimenetele, de mennyivel hősiesebb vállalkozás ez, mint ágyban, párnák közt halni meg!
(Hajdú–Bihari Nap, 1996)