Sajt, ó
Apadni nem akaró hévvel folyik Magyarországon a keresztes háború a sajtószabadság védelmében. (Védelem? Hol az a kormányhivatalnok, aki beleavatkozhat abba, amit írunk?) Közben szó sem esik arról, ami nem a gályán, hanem kicsivel alant, a víznek árjában történik. Pedig a társadalmi átalakulás hullámai egyre-másra hozzák felszínre a helyi lapokat, aktuális frazeológiával a nyilvánosság letéteményeseit, amelyek sokkal nagyobb szerepet játszanak a települések életében, mint a nehéztüzérséggel felszerelt központi orgánumok.
Sok önkormányzat első teendője volt a helyi újság létrehozása. A törekvés természetes és érthető, hiszen a hírforrás hozzájárul a választók tájékoztatásához, erősíti a lokálpatrióta kötelékeket, nem utolsósorban elősegíti a képviselő-testület legitimációját. Ebben rejlik azonban veszélye is: a fenntartó igényt formál a lap jellegének, profiljának, sőt tartalmának a meghatározására, s így csorbát szenved a tárgyszerűség, kétségessé válik a hatalom ellenőrzésének lehetősége. Legutóbb Hajdúnánáson történt erre kísérlet: olyan tervezet került a képviselőtestület elé, amely a fenntartást vállalva erőteljes önkormányzati (azon belül is személyes) befolyás alá szándékozott vonni az eddig tizenkét gazdálkodó szerv által finanszírozott lapot. Szerencsére a képviselők önmérsékletet tanúsítva nem azonosultak a hegemonisztikus elképzeléssel, és a szerkesztés gyakorlatát illetően a nyíltság és a társadalmasítás mellett tettek le a voksot.
A lapgazda természetesen joggal várja el, hogy kiadványában vele kapcsolatban pontos, tényszerű közlemények jelenjenek meg; ugyanakkor ezek a helyi újságok közszolgálati funkciót is betöltenek, így hangot kell adniuk a vélemények sokféleségéhek. Ingatag egyensúly ez, amely a helyi politikai erők és a szerkesztőségek higgadt konszenzusán kell, hogy alapuljon. De éppen törékenysége miatt ez a sajtószabadság az, ami most Magyarországon valódi védelemre szorul; nem pedig azoké a bombabiztos orgánumoké, amelyek a magántőke fedezékéből tüzelnek az őket „fenyegető" fantomokra.
(Hajdú-bihari Napló, 1991)