Sajt, ó

 

Apadni nem akaró hévvel folyik Magyar­országon a keresztes háború a sajtósza­badság vé­delmében. (Védelem? Hol az a kormányhivatalnok, aki beleavatkozhat abba, amit írunk?) Közben szó sem esik arról, ami nem a gályán, hanem kicsivel alant, a víznek árjában történik. Pedig a társadalmi átalakulás hullámai egyre-másra hozzák felszínre a helyi lapokat, aktuális frazeológiával a nyilvánosság letéteményeseit, amelyek sokkal nagyobb szerepet játszanak a települések életé­ben, mint a nehéztüzérséggel felszerelt központi orgánumok.

Sok önkormányzat első teendője volt a helyi újság létrehozása. A törekvés ter­mészetes és érthető, hiszen a hírforrás hozzájárul a választók tájékoztatásához, erősíti a lokálpatrióta köte­lékeket, nem utolsósorban elősegíti a képviselő-testület legitimációját. Ebben rejlik azonban ve­szélye is: a fenntartó igényt formál a lap jellegének, profiljának, sőt tartalmának a meg­határozására, s így csorbát szenved a tárgyszerűség, kétségessé válik a hata­lom ellenőrzésének lehetősége. Legutóbb Hajdúnánáson történt erre kí­sérlet: olyan tervezet került a képviselő­testület elé, amely a fenntartást vállalva erőteljes önkormányzati (azon belül is személyes) befolyás alá szándékozott vonni az eddig tizenkét gazdálkodó szerv által finanszírozott lapot. Szerencsére a képviselők önmérsékletet tanúsítva nem azonosultak a hegemonisztikus el­képze­léssel, és a szerkesztés gyakorlatát il­letően a nyíltság és a társadalmasítás mellett tettek le a voksot.

A lapgazda természetesen joggal várja el, hogy kiadványában vele kapcsolat­ban pontos, tényszerű közlemények jelenjenek meg; ugyanakkor ezek a helyi újságok közszolgálati funk­ciót is betöl­tenek, így hangot kell adniuk a véle­mények sokféleségéhek. Ingatag egyen­súly ez, amely a helyi politikai erők és a szerkesztőségek higgadt konszenzusán kell, hogy alapuljon. De éppen törékeny­sége miatt ez a sajtószabadság az, ami most Magyarországon valódi véde­lemre szorul; nem pedig azoké a bombabiztos orgánumoké, amelyek a magántőke fede­zé­ké­ből tüzelnek az őket „fenyegető" fantomokra.

(Hajdú-bihari Napló, 1991)