Szabad-e?
Közelgő nemzeti ünnepünk, az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapja előtt önbecsülésünk úgy kívánja, hogy szót ejtsünk egy másik, ugyancsak e naphoz kapcsolódó évfordulóról, a magyar sajtó napjáról is. A Márczius 15-e, Csernátony Lajos 148 évvel ezelőtti forradalmi hírlapjának példáját szemünk előtt tartva azon töprengünk e jeles napon, hogy szabad-e a sajtó a szabad Magyarországon. Ezt a kérdést teszik fel olvasóink gyakorta, és fogalmazzuk meg hivatásunk gyakorlása közben mi is nap, mint nap.
Szabad-e a sajtó?
Igen, azt kell mondanunk, hogy a sajtó ma szabad Magyarországon. A magántulajdonban és a közszolgálatban álló médiumok is teljes szabadságot élveznek: szabad a tényeket tiszteletben tartaniuk és szabad azoktól eltekinteniük, szabad megírniuk eseteket és szabad elhallgatniuk, szabad igazat mondaniuk és szabad hazudniuk, szabad bírálniuk a kormányt és szabad azt kiszolgálniuk, szabad ellenállniuk a befolyásolási kísérleteknek és szabad azoknak behódolniuk. Ha arra gondolunk, mi volt itt tíz évvel ezelőtt, akkor nem mondhatunk mást, mint hogy igen, Magyarországon egyenesen tombol a sajtószabadság.
E jeles napon természetesen tartózkodunk attól, hogy a magyar sajtó rajtunk kívül eső részét minősítsük. Ildomosabb, ha szerényen, a magunk nevében nyilatkozunk. És ha már így megszólíttattunk, akkor azt mondjuk, hogy a Hajdú-bihari NAP legjobb tudása szerint igyekszik méltóvá válni az elnyert szabadsághoz. Ez a szabadság számunkra nem a szabadosságot, nem a saját politikacsináló ambícióink kiélését, nem a közvélemény formálásának egysíkú szándékát, hanem a tények tiszteletét, a pontosságot, a megbízhatóságot, a frissességet, a sokoldalúságot, a kulturált hangvételt és a vélemény szabadságát jelenti. Érezzük az erőt, ami egy lapban lehetőségként rejlik, de azzal élni, és nem visszaélni akarunk. Azzá szeretnénk válni, amire jogosítványunk van: hiteles, mértékadó, sokszínű, független újsággá.
A magyar sajtó napján meglehetős eltökéltséggel, de visszafogott optimizmussal tekintünk az ország - és a magunk- előtt álló jövőbe. Mert mámorító érzés a szabadság, de tudjuk: nincs annál nehezebb teher.
(Hajdú-Bihari Nap, 1996)