Szószék, stílus
Megfigyelők szerint az ún. szocializmus évtizedei alatt a hatalommal szemben engedékenyebb református egyház jobban korrodálódott, mint az önállóságát erőteljesebben védelmező katolikus kar. A rendszerváltozás megteremtette a lehetőséget arra, hogy a magyarországi egyházak ismét elfoglalják rendes helyüket a társadalom életében, ám a belső tisztulás, mint bizonyos jelek mutatják, fájdalmakkal járó, hosszas folyamat.
A történelmi egyházak szerepének újraértelmezését a magyar médiakatonák egy része – a korábbi hatalomhoz fűződő szoros viszonyuk, ateizmusuk, illetve eltérő vallásuk miatt – gyanakvóan, ellenségesen fogadta. A jó memóriájúak emlékezhetnek arra a dühödt sajtóhadjáratra, amely az első demokratikus kormányra zúdult a tömegkommunikáció által egzisztenciális fenyegetésként tételezett „keresztény kurzus" miatt. Nos, az eltelt idő nemhogy eloszlatta az aggodalmakat, hanem világossá tette, hogy a magyarországi egyházak nem sokkal kedvezőbb körülmények között teljesítik hivatásukat, mint azt tehették 1947 és 1990 között.
Az elmúlt rendszer istentagadó ideológiája megtette a hatását, a magyar társadalom „vallásilag túlnyomórészt analfabéta" lett azokban az évtizedekben. Ezek a szavakkal, Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Zsinat lelkészi elnöke jellemezte az egyházak mai társadalmi környezetét a Kossuth rádió vasárnap déli Névjegy című műsorában. Nem váltak feleslegessé a szavak az elektronika korában sem – tette hozzá az együttérzőn érdeklődő Vértessy Sándor mikrofonja előtt. A tavalyi év végén megválasztott debreceni teológiai tanár az ország legfiatalabb püspöke, nem véletlenül kezdte a riporter az egyórás beszélgetést a nemzedék-és stílusváltás felemlegetésével. A hatgyerekes lelkészcsaládban született Bölcskei Gusztáv tisztelettel emlékezett a „nyugalmat, erőt és tartást" adó református kollégiumra és egykori tanáraira, akiknek döntő részük volt abban, hogy ő Isten szolgálatába szegődött.
A háttér megrajzolásánál azonban lényegesebbek voltak a református egyház szerepváltására utaló megjegyzései. Kifejtette, a politika sokkal fontosabb annál, mintsem hogy átengedhető lenne a politikusoknak. Mindahhoz, ami az embert érinti, köze van az egyházaknak; a kérdés nem az, hogy politizáljon-e az egyház, hanem az, hogy azt miként tegye.
A megváltozott helyzetben – fogalmazódott meg higgadt céltudatossággal – másként kell mondani az evangéliumot. Az egyháznak az egyes ember személyes problémáit is komolyan kell venni, de nem úgy, hogy mindenre tudja a megoldást. A Biblia nem a bölcsek köve – szögezte le a Kollégiumi kántus énekével bensőségessé hangolt műsorban a magyar református egyház feje.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)