Egy boltról, ami van, csak neve nincs
Ez az írás egy boltról szól. Egy falusi boltról, amit április 4-én adtak át a vásárlóknak. Előre kell bocsátani, hogy azok az olvasók, akik nem a szóban forgó falu lakói, semmi érdekeset nem fognak találni a következő sorokban; mert hiszen mi érdekes lehet abban ma, 1984-ben, hogy egy község új üzlettel gyarapodik? Természetes, hogy lépten-nyomon létesülnek üzletek, ha nem itt, akkor amott, tehát a változás jelei folyamatosan tapasztalhatók, átfogó értelemben állandóan javul a szolgáltatások, az ellátás színvonala (s ennek fényében igazán okvetetlenkedésnek tűnhet a kérdés, hogy vajon a kívánt ütemben és minőségben-e).
Vannak helyek, ahol az ember bemegy a boltba, és könnyed kézmozdulattal leemeli a polcról azt, amire éppen szüksége van; s ha történetesen nem találja, lehetősége van arra, hogy újabb és újabb boltokban próbálkozzon mindaddig, amíg szerencsével nem jár.
Ugyancsak demagóg fordulat volna most azt állítani, hogy ezzel szemben még akadnak olyan helyek, ahol az ember hiába megy be a boltba, mert először is, az a bolt olyan állapotú, hogy legszívesebben kifordulna belőle; másodszor pedig úgysem kapja meg azt, amire szüksége volna, mert ennek a boltnak lényegi tulajdonsága, hogy ne mondjuk ontológiai ismérve az árucikkek bizonyos, többnyire igen szűkös köre – s ez egyenes összefüggésben van azzal a távolsággal, ami az adott települést a legközelebbi várostól elválasztja. És ha erre gondolunk, ha beleképzeljük magunkat az efféle települések lakóinak és boltjainak helyzetébe – amire talán azok is képesek, akik szerencsésen az előző típusba tartozónak mondhatják magukat –, akkor rá kell jönnünk, hogy ravasz újságírói fogás volt a bevezető soroknak az a megállapítása, miszerint semmi érdekes nincs abban, ha egy falu lakói, tizenhat évvel az ezredforduló előtt, új üzlethez jutnak. Mert a gondolatmenetet követve a napnál is világosabb, hogy nemcsak érdekes, de rendkívül jellemző és sokatmondó állapotokról árulkodik az, hogy éppen ott, éppen ekkor és éppen ilyen üzlettel gyarapodott az a bizonyos település. Olyan létesítménnyel, amelynek hiánya képes volt feszültségben tartani, átadása pedig – mint hallani lehet – megnyugtatni a falu népét. S lehet-e, szabad-e alábecsülni egy efféle fejlemény jelentőségét, ha ilyen indulatokat képes kiváltani?
Természetesen nem szabad. Nem szabad tovább titokban tartani a falu nevét sem; itt az ideje elmondani, hogy Újtikos lakóit örvendeztette meg a rég várt esemény április elején: a két régi, szűkös méretű üzletet váltotta fel a korszerű, esztétikailag is figyelemre méltó épület. Hogy esztétikát emlegetünk egy üzlet kapcsán, az nem irracionális hajlamainkkal magyarázható: meggyőződésünk, hogy a környezet képe, kulturáltsága alapvető tényezője annak, amit színvonalas kereskedelmi ellátásnak szoktak nevezni. Méltatlan keretek között a legnagyobb árubőség sem fejtheti ki jótékony hatását; az is igaz persze, hogy bármilyen esztétikus épületkiképzés sem ellensúlyozhatja az áruk hiányát. Nos, Újtikoson olyan épület szolgáltatja a nélkülözhetetlen kereteket, amely üvegfalaival, barnára pácolt, csapott tetejével, önálló minőségével esztétikailag is értékelhető erényeket mutat. Nem feltűnően, de kiemelkedik környezetéből; modern vonalú; kellemes formája szinte csalogatja az embert: még úgy is kedvünk támad közelébe – majd belülre – kerülni, ha éppen nincs semmi vásárolnivalónk. Lám, így válthat át a küllem kereskedelmi tényezővé; más kérdés, hogy az újtikosiak, ha akarnának sem tudnának máshova menni vásárolni, mert ez az egyetlen bolt a faluban.
Hogy a környezet összefüggésben lehet az árukínálattal, azt jól bizonyítja, hogy az átadás napján a faluban eladdig sohasem látott cikkek tűntek fel polcain; például banánt lehetett kapni. A kiváló déligyümölcs fürtjei nem fehér hollókként húztak el a falu felett, hanem mindenki számára elérhető közelségben a pultokon kellették magukat – természetesen addig, amíg a készlet tartott. Az ünnepeket azóta hétköznapok váltották fel, a banán ízét már rég elfelejtették az újtikosiak, de azért hűtlenek lennénk a valósághoz, ha elhallgatnánk, hogy most, a csendesebb napokon is jótékonyan érezhető az új áruház által hozott minőségi változás sok jele. Odabenn ugyan még nem nyerte el minden a külső esztétikumhoz méltó formáját, de remélhető, hogy a szépérzék itt is meghatározó lesz majd. Mindenesetre a két korábbi bolt együttesénél is nagyobb eladótér, az áruk „terítésének" (értsd: bemutatásának) megnövekedett lehetősége nemcsak megkönnyíti a vásárlást, de a tájékozódást is segíti. S ez megint csak a korszerű kereskedelem egyik alapeleme.
Kell-e jelezni, hogy a bolt mindenes funkciót teljesít? Nem mondható rá, hogy áruház, de az sem, hogy ABC; amannál kevesebbet, emennél többet kínál. Az ABC-re jellemző árukészleten kívül műszaki cikkeket, például automata mosógépeket is forgalmaz. És párizsi sem csak kedden érkezik, mert a böszörményi FÜSZÉRT-en kívül a fenntartó Polgári ÁFÉSZ szerdán és pénteken is szállít húsárut. A BARNEVÁL-tól mirelitféleségeket is kapnak; most már tudják hol tárolni. Egyáltalán: kielégítő méretűek a szakosodott raktárak, amelyek ésszerűen kívülről, külön-külön megközelíthetőek. Most már a boltvezetők ügyességén, leleményességén múlik, hogy mivel sikerül ezeket megtölteniük.
Beszámolónk címében azt írtuk: nincs neve a boltnak. Hivatalosan úgy hívják: 9. számú vegyesbolt. Aligha hihető, hogy a köznyelv ezt a titulust fogja használni. Valószínű, hogy egyszerűbben oldódik meg a keresztelés ügye: csak boltként szerepel majd a hivatkozási pontok között. Olyan pontként, ahová nemcsak kényszerből, hanem minél többször teljesülő reményekkel járhatnak az újtikosiak; nem érezve annyira nyomasztónak a kilométerben is mérhető távolságok terhét. Mert számukra a történet továbbra is rendkívül érdekes; hiszen életükkel írják a folytatást.
(Hajdú-bihari Napló, 1985)