Ismeri Ön az alkotmányt?

 

- Nem nagyon, nem foglalkozom semmi ilyesmivel.

- Olvasta valaha?

- Nem.

- Mi az alkotmány?

- Nem tudom.

- Augusztus 20-ról mi jut eszébe?

- Ilyen ünnepély, karne­vál, virágkarnevál szokott minden évben lenni.

- Arról még nem hallott, hogy ez a nap az alkotmány ünnepe?

- Lehet, hogy hallottam, de nem nagyon törődöm ilyesmivel.

- Nem volt még rá szüksége?

- Nem, sosem jártam szemináriumokra.

- Nem érezte hiányát?

- Még nem volt bajom senkivel. Végeztem a dolgomat.

- Mi a munkája?

- Fűrészgépes kisiparos vagyok. Azelőtt gazdálkodó voltam.

- Otthon vagy az ismerő­seivel nem szokott erről be­szélgetni?

- Hát nem. Elmegyünk, felfűrészeljük azt a fát, aztán kifizetik.

* * *

Férj: - Én festő vagyok, maszeknál.

Feleség: - Én nagyválla­latnál csoportvezető.

- Ismerik az alkotmányt?

Férj (a feleséghez): - Ne­ked kéne beszélni, te végez­tél gimnáziumot.

Feleség: - Alkotmánytan már régen nincsen. Világné­zetünk van, de az meg nem kifejezetten ezzel foglalkozik.

- Csak az érettségizettek ismerhetnék?

Feleség: - Mindenkinek kellene.

- Miért?

Férj: - Én nem foglalkoztam vele, engem az ilyen dolgok nem érdekelnek.

Feleség: - Elég baj az, hogy nem érdekelnek. Kelle­ne, hogy érdekeljenek.

Férj: - Én a politikától meg ilyesmiktől távol tartom magam.

Feleség: - Szerintem hoz­zátartozik az ember minden­napi életéhez, hogy érdeklő­dik bizonyos dolgok iránt. Elég baj az, hogy téged nem érdekel semmi, csak a sport. Nem csak abból áll az élet.

- Mi az alkotmány?

Férj: - De jó hónap ez az augusztus, hogy ekkor van az alkotmány ünnepe.

Feleség: - Hát tulajdon­képpen... Jó kérdés, ezt még sohasem fogalmaztam meg magam­nak. Ez szerin­tem olyan, hogy az ember tudja, de nem tudja megfo­galmazni... Az alkotmány meghatározza mindennapi életünket. Majdnem olyan, mint a törvény.

Férj: - Most már valami rémlik, hogy mi ezt tanultuk valamikor. De már homályos az egész; azt sem tudom, hogy mikor adták ki.

- Az alkotmány fejezetekből, paragrafusokból áll. Vajon melyik lehet az első?

Feleség: - Talán az, hogy minden embernek joga van munkához.

- Ez később jön. Az első paragrafus az ország társadalmi rendjéről szól.

Feleség: - Akkor nyilván az, hogy Magyarország Népköztársaság.

- És a második, ami ebből következik? Gyűléseken gyakran látható feliratként is.

Feleség: - Munkás-pa­raszt hatalom?

- Minden hatalom a dol­gozó népé.

Férj: - Tényleg.

- Volt-e munkahelyükön szükség arra, hogy ismerjék az alkotmányt? Hivatkoz­tak-e rá valamikor?

Feleség: - Még soha nem voltam erre szorítva. Pedig nem ártana az átlagembe­reknek, de a vezetőknek meg különösen. Nagy részük ugyanis nem ismeri, és nincs is arra kényszerítve. Nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy na, most egy krimi he­lyet elolvasom az alkot­mányt.

- Ezek után maguk elolvassák majd?

Férj: - Én nem.

Feleség: - Nem is tudom. Talán majd egyszer...

* * *

- Ránéztem az utcán egy plakátra, és egy kenyeret lát­tam. Augusztus 20-át szim­bolizálja? Nem tudom. Új kenyér? A kenyérről rossz véleményem van, nagyon gyatra minőségűt eszünk. Amúgy április 4-e szép, nagy ünnep, de minekutána fel­szabadultunk, az alkotmány­nak legalább olyan jelentő­sége van. Ilyenkor számba ­venni, hogy mit kérünk, mit adunk, milyen lehetőségeket biztosítunk. Valahogy na­gyobb, bensőségesebb ünnep­nek kellene az alkotmány napjának lenni: úgy érzem, nem kapja meg méltó helyét az ünnepek sorában.

- Foglalkozása?

- Könyvesbolti eladó.

* * *

- Kétgyermekes család­anya vagyok, közgazdasági technikumot végeztem, most munkaügyi statisztikusként dolgozom. Az alkotmányt nem tanulmányoztam külön, de úgy érzem, hogy ismerem. Érdekel ugyanis a téma.

- Mit tart belőle önmaga számára fontosnak?

- Hogy szabályozza az életet. Mindenki másképp látja a világot, de a társadalomban kötöttségek is van­nak, amikre szükség van. Rá vagyunk kényszerítve, hogy szervezetten éljünk. Lehet, néha én is azt mondom vala­mire, hogy azt nem úgy kel­lene, de aztán rájövök, hogy mások is vannak és kellenek a törvények. Jobban kellene ismerni az embereknek az alkotmányt, hogy tisztában legyenek jogaikkal és köte­lességeikkel. Ez eleve kiszűr­né a szubjektivizmust. Akkor kevésbé magukból indulná­nak ki, inkább azt néznék: hogyan je­lentkezik ez a kö­zösségben. Magyarország pe­dig igazán picike nemzet ah­hoz, hogy állampol­gárai job­ban ismerjék alkotmányát.

- Mely részeit különösképpen?

- Amelyik a kötelességekről szól. Hogy kötelesek va­gyunk dolgozni, s ne munka nélkül lopjuk a napot. Hogy mindenki a munkájának és iskolai végzettségének meg­ felelően jusson az életszínvonal bizonyos fokára.

- Úgy gondolja, fenyeget az a veszély, hogy egyesek érdemtelenül jutnak túlzott jöve­del­mekhez?

- Nem is egyesek. Főként saját nemzedékemben, a har­mincasok körében van meg a ki­tö­rés vágya. Mindenki azt nézi, hogyan lehetne könnyebben. S ha a jövedelem­-szabályozások nem lesznek szigorúbbak, az élelmesebb, rafináltabb emberek kihasz­nálják ezt a helyzetet. Éppen ezért kell megnézni, hogy ki mit telt ezért a társadalo­mért. Képzi-e magát, tisz­tességesén dolgozik-e, vagy csak úgy hirtelen akar a könnyű életbe csöppenni, és gyorsan meggazdagodni. Sze­rintem csak az kaphat, aki ad is valamit. Igaz, sokszor az is előfordul, hogy aki ad. Nem kapja meg, amit megér­demelne. Pedig nagyon fon­tos lenne erre vigyázni.

* * *

- Iskolaigazgatóként és tanácstagként ismernem kell az alkotmányt. Úgy tapasztalom, az egyszerűbb emberek inkább érzik, ahogy a mindennapok gyakorlatában át­szűrődik hozzájuk; paragrafusszerűen nem tudják meg­fogalmazni. Citálni én sem tudnám; inkább látjuk, ho­gyan érvényesül nap, mint nap.

- Valóban érvényesül?

- Feltétlenül. Olyan alapvető szentenciákat tartalmaz, amelyek tendenciájukban minden­képpen érvé­nyesülnek.

- Találkozott-e már alkotmányellenes jelenségek­kel?

- Hirtelenjében nem tudok ilyet említeni. Az alkotmány nem foglalkozik részlet­kér­dé­sekkel; de hogy tör­vénysértések akadnak, arról az újságok is írnak. Én egyébként iskolai vonalon dolgozom, nem üzemben vagy vállalatnál. Gondolom, ott tágabb lehetőség nyílik, hogy erre példát mondjanak.

- Augusztus 20-án mire szokott gondolni?

- Nehéz kérdés, így általánosságban. Közhelyeket mondjak, vagy inkább…

- Inkább.

- Én ebben a rendszer­ben tanultam, szereztem dip­lomát. Nagy segítséget kap­tam végig, s az alkotmány ma is biztosítja a lehetőséget számomra, hogy pedagógus­ként kiegyensú­lyo­zottan és normális körülmények között éljek, akár a munkahelyet, akár a lakást, akár az élet­körülményeimet nézem.

- Azt mondta, az átlag­ember inkább érzi, mint tud­ja az alkotmányt. Érdekte­lenségnek tartja ezt, vagy más oka van?

- Ha nem tudják is tételesen, de érzik, hogy nekik nyugodt életük van, megfele­lő jöve­delmük, lakásuk, jo­gaik az iskoláztatáshoz, a ta­nuláshoz és egyebekhez. Ez nem jelenti azt, hogy apolitikusak, mert ha becsülettel eleget tesznek feladataiknak, hallgatólagos egyet­értésük­kel igen pozitív munkát vé­gezhetnek. Nem kell ezeket újra és újra idézgetni, frázis­szerűen megfogalmazni. Kicsit az a betegségünk, hogy sok a direkt szöveg, s azt hisszük - én is, mások is - hogy akkor politizálunk igazán, ha állandóan kinyi­latkoztatunk, deklarálunk; s az nem politizálás, ha úgyne­vezett hétköznapi emberként helytállunk, elvégezzük a mun­kánkat. Pedig szerintem pontosan az az alapvető poli­tizálás, ha a tetteinkkel be­szélünk, ha a munkánkat a tőlünk telhető legbecsülete­sebben elvégezzük. Ez az alapállás néha elvész a min­dennapok sűrűjében. Ezt kel­lene erősíteni, s akkor még előbbre tartanánk.  Ha meg­értettük, miről van szó, és beálltunk a sorba, nem muszáj azt minden nap a fü­lünkbe rágni. Azt hiszem, a nagy többség így él: nem ért az ilyen szövegekhez, sok­szor nem is érti meg, de a sa­ját munkájával ott van, és azt teszi, amit kell.

(Hajdú-bihari Napló, 1978. augusztus 20.)